Ázsiafilm

Ez a film is abba a kategóriába tartozik, ami a történet és a poszter alapján sokat ígér, de végül csalódást okoz. Ennek nem elsősorban a látványvilágán igencsak meglátszó alacsony költségvetés az oka, inkább az, hogy a néző egy idő után egyre inkább úgy érzi, mintha egy thrillerbe oltott áldokumentumfilmet nézne, az egész kicsit mesterkéltnek, sterilnek tűnik. A sztoriba igazából nem lehet belekötni, szépen csordogál, de semmiféle izgalmat nem vált ki, azzal együtt sem, hogy az ilyen filmekben megszokottaktól eltérően még a végét sem rontották el. Leendő pszichológusoknak érdekes lehet az, ahogy bemutatják a főszereplő lelkivilágát, állapotát (valamint azt, hogy mi az az érzés, ami után nem tudja magát kontrollálni) és azt, ahogy (a maga módján) próbál kűzdeni ellene. Természetesen azt is bemutatják, hogy mitől lett ilyen ember, némileg szájbarágósan…


Társadalomkutatóknak az is érdekes lehet, ahogyan a többi szereplő megszemélyesíti az ilyen társadalomba beilleszkedésre nem képes emberekkel kapcsolatos gondolkozásmódokat (a szociális munkás hölgy ugye igyekezne hasznos embert faragni belőle, a rendőr el akarja kapni, mert bűnöző, az újságíró le akarja buktatni, mert szenzációt akar, még azzal együtt is, hogy állítása szerint az igazság érdekli, míg a „mezei” ember egyszerűen csak fél tőle. Szóval minden klappol, minden a helyén van és a film mégsem működik. Talán ennek egyik oka lehet az is, hogy mindennek a bemutatását igyekeztek minimalizálni. Ki látott már (modern) vértelen sorozatgyilkosos filmet? Látjuk a kést, de nem látjuk, mit tesznek vele, csak jóval később, mások elmondásaiból derül ki. Amikor pedig egy hölgy szemtanúja lesz annak, amit a gyilkos művel, akkor sem lát a néző igazándiból semmi megrázót, csak azt, hogy egy szemüveges úriember csapkod egy műanyag zsákot. Igencsak hangulatromboló.


Sajnos kár ezekért, mert a színészi játék terén nem rossz a film. A főszerepet alakító Edward Mok kellőképpen jól hozza a szelíd, gátlásos, visszahúzódó fickót, akiből aztán előtör a vadállat, továbbá az igazi húzónév, Anthony Wong Chau-Sang is a tőle megszokott színvonalon teljesít az újságíró szerepében, bár ezúttal azért ő sem olyan emlékezetes, mint ahogyan a film sem az. A nyomozók fiatal vezetőjét alakító Tat Ming-Cheung ugyanazt a karaktert hozza, amit a vígjátékokban szokott, ebbe a filmbe ez azonban nem igazán illik bele, míg a rádiós hölgyet alakító Sherming Yiu semmi különöset nem nyújt. Talán még említésre méltó, hogy a film Category III besorolást kapott, mivel a gyilkos egyik „játékszere” végig meztelenül tevékenykedik, továbbá a film zenei aláfestése ismerős lehet mindenkinek, aki látta a City of the living dead című filmet.


Összességében tehát ez egy gyenge közepes alkotás, ami talán annak is köszönhető, hogy egy általában akciókoreográfiákat és kaszkadőrtrükköket készítő rendező, bizonyos Tony Leung Shiu-Hung rendezte, akinek thriller/horror műfajjal ez volt az első találkozása. Csak a category III filmek rajongóinak ajánlott!