Ázsiafilm

Némileg megkésve bár, de muszáj írni erről a filmről, mely az utóbbi pár hónap legnagyobb érdeklődéssel övezett hongkongi alkotása. Ezt a kiemelt figyelmet minden valószínűség szerint egy ember indukálta, aki eddig Hongkongban szinte soha nem látott módon kapaszkodik egyre feljebb a siker ranglétráján, ő pedig Andy Lau. A fiatalnak már nem mondható, de még mindig végtelenül sármos színész a Battle of Wits intellektuális Mozi harcosa után ezúttal egy drogbárót személyesít meg.

Bár az már itt az elején elmondható, hogy egy igen jó kis filmmel van dolgunk, sajnos azt is meg kell említeni, hogy az egész alkotáast belülről egy csúnya kór emészti. Adott ugyanis egy fiatal srác, Nick (Daniel Wu), aki igen nagy karriert fut be egy bűnszervezetben, melynek egyetlen bevételi forrása a heroin. Egészen kivételezett helyzetben van, hiszen a drogbáró üdvöskéje, aki kifejezi egyértelmű szándékát, miszerint szeretné őt utódjává tenni. Ebbe a triád-idillbe csak egyetlen dolog zavar be, mégpedig az, hogy Nick beépített zsaru.

Egyből láthatjuk, hogy a forgatókönyvíró nem igazán erőltette meg magát eredetiség terén - legalábbis első látásra így tűnik. Sajnos úgy néz ki, hongkongi gengszterfilm napjainkban nem létezhet beépített rendőrök nélkül, ha van rájuk szükség, ha nincs. Ha azonban megnézzük a filmet, láthatjuk, hogy valójában ennek a manapság annyira divatos klisének nincs túl nagy szerepe, nem domborítják úgy ki, mint a legendás Infernal Affairs trilógiában (1, 2, 3), vagy a tavaly készült On the Edge-ben. Igazság szerint én nem is igazán értettem, hogy miért kellett belekeverni, simán ki lehetett volna hagyni a filmből, hiszen az enélkül is tökéletesen megállta volna a helyét. Én mindenkit arra bíztatnék, hogy mielőtt leül a TV elé, próbálja meg magát előbb hozzászoktatni ehhez a gondolathoz, hogy utána tökéletesen tudja élvezni a mozit, hiszen van mit.

Egy gengszterfilm egyik alappillére a stílus, amiből ezúttal is kapunk jó sokat. Természetesen Andy Lau valami hihetetlenül cool a cukorbetegsége miatt veseelégtelenségben szenvedő drogbáró szerepében, szinte iskolapéldája egy triád-főnöknek. A hidegvérűsége, és funkcionális gondolkodása mellett megjelenése mindig tökéletes és alkalomhoz illő, s a rajongók számára biztosan katarzisélményt nyújthat, hogy először jelenik meg a képernyőn néhány ősz tinccsel a hajában. Ez egyébként nyilván célzatos, s előrevetíti a szakmába már beleöregedett, idősődő, tapasztalt Andy image-t is. Ettől függetlenül nem kell őt eltemetni, mind ő, mind pedig Daniel Wu igazi izomtrikó bemutatót tartanak, gondolom a női rajongók nagy örömére. Andy mellett egy mondat erejéig kiemelném még Louis Koo-t, aki szerintem játékával simán lenyomja az egyébként főszerepben tetszelgő Daniel Wu-t. Koo teljes mértékben szakít az eddig rá annyira jellemző jófiú szereppel, s formálja meg a visszataszító, minden realitásérzékét elvesztett drogfüggő ex-férjet. A cool színészek mellett pedig láthatunk még gyönyörű verdákat és még gyönyörűbb nőket is, főleg a mellékszerepben pompázó, a gyermekét egyedül nevelő, drogfüggő anyát alakító Jingchu Zhan személyében.

Most ideje lenne a külsőségeken túlmutató mondanivalóról is beszélni, de ezt a részt inkább hanyagolnám. Ha drog szerepel egy mainstream filmben, annak úgyis csak egy tanulsága lehet, amit persze itt is próbálnak némi ügytelen metafóra, s a tisztaságot megtestesítő kislány segítségével az ember fejébe sujkolni, teljesen feleslegesen. Ezt a részt ugyanúgy kihagyhatták volna, mint a beépített zsarus butaságot, egyszerűen nem értem miért kellett belevenni, egy ennyire ügyetlen és átlátszó képet.

Ezektől a szálkáktól eltekintve a Protégé nagyon rendben van. Stílusos, dinamikus, nem túl megerőltető, szórakoztató film, mely hozza a rendező Derek Yee-től (Viva Erotica, One Night in Mongkok, Drink-Drank-Drunk) és a főszereplő Andy Lau-tól megszokott színvonalat.

imdb