Ázsiafilm

Amikor megláttam, hogy elkészült ennek a sorozatnak a harmadik része, az első gondolatom az volt, hogy te jó ég, vajon mit lehet még a mahjongozásból kihozni. Aztán némi gondolkozás után rájöttem, hogy végülis Wong Jing már 1981 óta hozza ki az újabb és újabb ilyen jellegű filmeket, úgyhogy valami apróság biztos lesz benne. Természetesen nem kellett csalódnom benne. Míg az első rész arról szólt, hogy hogyan válik egy amatőrből vérprofi játékos, a meglehetősen unalmas második rész pedig arról, hogy hogyan is kell és lehet csalni a játékban, ezúttal (megjegyzem, a zseniális Fat Choi Spiritben már elsütött téma) a szerencse szerepéről szól a film. A sztori a megszokott sémát követi, nincs is benne semmi meglepő és váratlan, persze ez, akárcsak egy akciófilmnél, egy vígjátéknál sem róható fel hibának. A vígjátéki rész pedig abszolút tipikusan Wong Jing-es. A kötelező elemként belekerült, szerintem már unalmas és lejárt fingós poénok mellett több remek ötlet és sziporkázó poén színesíti a filmet. Például eleinte igencsak sablonosnak tűnik a balszerencsét hozó Nancy által okozott gondok bemutatása, mintha egy gagyi amerikai vígjátékot nézne az ember, azonban ahogy halad előre a sztori, úgy kezd körvonalazódni, hogy igen nagy figyelmet fordított erre a részre a forgatókönyv megírásánál Wong (a végső játszmánál lezajló eseményekre gondolok elsősorban).


Ugyancsak remek ötlet az álarcos “harcosok” esete a kaszinóban, amikor megzavarják a játékosokat, valamint van egy jelenet, ahol Angelina Jolie egyik, hm, “jellegzetességére” tesz megjegyzést az egyik szereplő (nagyon nagy, tipikusan “beszólós” Wong Jing poén!). De rögvest hozzá kell tenni, hogy mindezek mellett sok blőd, illetve “lopott” rész ront az összképen. Például az egyik álarcos “harcos” és Auntie Toni “párbaja” egy az egyben egy Indiana Jones filmből lett lenyúlva, de itt érdemes megemlíteni azt is, hogy a mahjong “kockák” élettel felruházása és ennek rendkívül gagyi CG-s megoldása sem tartozik a legjobb pillanatok közé. Wong Jing ezúttal sem saját magára, sem a kedves papára nem írt szerepet, így a színészek között rengeteg ismeretlen arc van, gyakorlatilag csak a Kung Fu Hustle óta a filmvászonra visszatért Qiu Yuen és Wah Yuen párosa, illetve a főszereplő Ken-t alakító Roger Kwok számít viszonylag híresnek, de ő is inkább csak azért, mert az első részben is játszott. Rajtuk kívül több fiatal és igencsak kellemes külsővel megáldott lány játszik még a filmben (pl. az 1997-es Miss Hongkong, Patricia Lau, valamint a Nancy bőrébe bújt Miss Hongkong 2001, azaz Sze-ki Yeung).


Tehát a harmadik rész is ugyanúgy egy tipikus Wong Jing gambling movie, akárcsak az első kettő, aki szeret mahjongozni, annak mindenképpen érdemes megnéznie, de a szabályok ismerete nélkül is érthető a poénok többsége. A második résznél sokkal jobb lett, azonban az általam látott eddigi legjobb mahjong filmnek, a Fat Choi Spirit-nek a közelébe sem ér.