Ázsiafilm

Mivel ekkor már rájött arra, hogy egyáltalán nem érdekli az irodalom, megkérte az apját, hogy engedje el Angliába filmezést tanulni, azonban az öreg minderre csak annyit mondott, “csak figyelj és mindent megtanulsz”. Nagy rajongója volt a klasszikus kantoni filmeknek és a filmekkel kapcsolatos ismereteivel gyakran késztette csodálkozásra még a stúdiók “öreg rókáit” is. A munkához való hozzáállásával és azzal a képességével, hogy a forgatókönyveket képes volt az adott pillanatnak megfelelően megváltoztatni (ez egy nagyon előnyös képesség volt a gyorsan változó hongkongi szórakoztatóiparban), hamar utat tört magának. 1978-ban, mindössze 22 évesen tört be a filmvilágba a Cunning Tendency forgatókönyvével, 3 évvel később pedig rendezőként is bemutatkozott, debütáló filmje (mi más is lehetett volna?) egy szerencsejáték film, úgynevezett “gambling movie” volt, a Challenge of the gamesters.
A 80-as évek folyamán Wong Hongkong egyik legtermékenyebb és legtöbbet “kaszáló” filmese lett. Miközben filmjei többségének presztízse a közelébe sem érhetett a “nagy” rendezők (pl. Tsui Hark, John Woo) alkotásainak, Wong előjött egy újfajta módszerrel, amivel sikeressé tehette a műveit. Ez a módszer roppant egyszerű, de nagyon hatásos volt és sokban hasonlított a 70-es évek japán újhullámos filmjeinek “filozófiájához”. Wong ugyanis azt “adta” a népnek, amit mindenki látni akart és mindenki értett: filmjeiben túltengett az erőszak, a pornográfia és a “pisilős-kakilós” humor. A hongkongi mozik műsorán egy-egy új filmet már akkoriban is nagyjából 2 hétig vetítettek, így erre a meglehetősen rövid időszakra korlátozódott a bevétel maximalizálása is, Wong pedig ezekkel a mindenki által érthető filmekkel egyre másra tarolt a bevételek terén. Mindig úgy tekintett a forgatókönyvírásra és a rendezésre, mint eszközökre, amik segítségével elérheti álmai “állását”, hogy ő lehessen az erős ember, azaz a producer. Mindez először 1989-ben sikerült neki a Crocodile Hunter forgatásakor. Hamarosan megalakította saját produkciós cégét, a Wong Jing’s Workshop Ltd.-t, majd a későbbiekben betársult a BoB (Best of the Best) céghez is, ahol Wai-Keung Lau és Manfred Wong partnere volt.


Valószínűleg ő maga is egyetért azzal, hogy munkáinak többsége más filmek ötleteiből táplálkozik, vagy talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy elképesztő ügyességgel használta ki más filmek sikereit. Jellegzetes példák erre azok a filmek, amiket John Woo-tól “nyúlt le”, egyik ezek közül a Return to a Better Tomorrow 1994-ből (a címen kívül nem sok köze van az eredetihez, de ez már elég volt, hogy a nép tóduljon a vetítésekre), valamint The Last Blood: 12 Hours To Die, amit Hardboiled 2-ként is forgalmaztak. Persze általában ezeknél “finomabb” eszközöket alkalmazott. 1995-ben leforgatta Jet Li-vel a High Risk-et, aminek az eredeti kantoni címe mindössze egy magánhangzóval tér el a Die Hard kantoni fordításától és a film cselekménye is ugyanúgy egy irodaházban zajlik, amiben terroristák randalíroznak. Természetesen ezekért a “lopásokért” rengeteg támadás érte, filmjeit olcsó másolatoknak tartották, azonban Wong a saját jogán ezek közül néhányat igen komoly sikerekig vezetett, mind anyagi, mind művészi értelemben. A High Risk például sok pénzt hozott, valamint Jet Li (és Wong Jing) rajongóinak egyik kedvence mind a mai napig.
Persze nem csak ő kopírozott és vett át ötleteket másoktól, hanem az ő filmjeiben látható jelenetek is több filmből visszaköszönnek. Például a Dreadnought című tradícionális kungfu film egyik jelenete, aminek forgatókönyve Wong tollával íródott, visszaköszön a hollywoodi Batman Forever-ben, ahol is Chirs O’Donnell a harcművészeti tudása segítségével mos. Hasonlóképpen a Tigris és Sárkány fekete ruhás női tolvajai eredetileg Wong New Legend of Shaolin-jában szerepeltek.
Még a 80-as évek legelején apjának segített két gambling movie, a King of gamblers és a Return of the King of gamblers elkészítésében. Ekkoriban tapasztalta meg, hogy a gambling movie-k iránt óriási az érdeklődés, amik iránt egyébként saját maga is rajongott már a 60-as évek óta. Néhány évvel később aztán ő lett a modern szerencsejáték filmek megalkotója, első ilyen jellegű filmje az 1989-es Casino Raiders volt. Még ugyanebben az évben megrendezte a God of gamblers-t is, Chow Yun-Fat-tel a főszerepben és ebben az évben ez lett a legsikeresebb film Hongkongban, még John Woo The Killer-jét is felülmúlta. A film annyira népszerű volt, hogy hosszú éveken keresztül készültek folytatásai. 10 évvel később az általa rendezett Conman in Vegas volt az első film, amit a Las Vegas-ban található világhírű Caesar’s Palace-ban forgattak. Természetesen azóta is sorban gyártja a gambling movie-kat, néhány cím ezek közül: The Conman 2002, Kungfu Mahjong, stb.


A God of Gamblers paródiáját, az All for the winner-t is ő jegyezte, ráadásul mivel a paródia is népszerű volt, a God of Gamblers folytatásában odáig ment, hogy a paródia főszereplőjét, Stephen Chow-t (aki sokat köszönhet Wong-nak azért, hogy Hongkong egyik legnagyobb szupersztárjává vált) is szerepeltette benne. Ahogyan David Bordwell a Planet Hong Kong című könyvében nagyon találóan írja, Wong Jing előjött a legsikeresebb képletével, saját maga koppintotta le és figurázta ki a “Wong Jing stílust”. Ő maga úgy nyilatkozott ezekről a szerencsejátékkal foglalkozó filmekről, hogy ezek forgatása a kedvenc időtöltése, főleg a filmek végén látható párbajokat imádja belőlük.
A későbbiekben ismételten megújított egy már addig is népszerű műfajt, a 80-as években John Woo és Ringo Lam által sikerre vitt véres, hősies krimiket és egyben meghatározott egy új műfajt, amit a “Triad Boys” ír körül legjobban. Ennek első képviselője az 1995-ös Young & Dangerous volt, amit egyik pártfogoltja, Andrew Lau rendezett.
Mégsem ezek voltak azok a műfajok, amiket egyértelműen egyedül az ő nevével lehetett azonosítani, hanem az 1992-es Naked Killer-rel elindított exploitation filmek. A bérgyilkosos filmek addig is népszerűek voltak és Wong Jing is természetesen jó sok erőszakot használt bennük, de mindezek mellett pornográf jelenetekkel is telerakta őket. A Naked Killer hihetetlenül sikeres és népszerű lett (Nyugaton is) és elindította a Cat. III filmek nagy hullámát, amik legtöbbjének vagy a producerét, vagy a rendezőjét, vagy a forgatókönyvíróját Wong Jingnek hívták.
Miközben minden mutató szerint a legsikeresebb filmesek közé emelkedett, mind a többi filmkészítő, mind a filmkritikusok rengeteg kritikával illették. 1990 és 1996 között Wong 32 filmet rendezett, 28-nak volt producere és 23-nak a forgatókönyvírója. A Hongkong Steven Spielbergjének tartott Tsui Hark csak úgy kommentálta ezeket a filmeket, hogy “olcsóak, gyorsan készültek és nagyon rosszak” és Harknak valószínűleg igaza is volt. Azonban megjegyzendő, hogy ezek a filmek tartották életben a hongkongi filmipart abban az időszakban, amikor az amerikai filmek egyre nagyobb népszerűségre tettek szert szerte Ázsiában. 1993-ban ugyanis az év legsikeresebb filmje a Jurassic Park lett, véget vetve ezzel a hongkongi film aranykorának, azaz Hollywood sikeresen megvetette a lábát Hongkongban. A helyi filmipar túlélése a Wonghoz hasonló figuráknak köszönhető, főleg az olyan elismert emberek távozása után, mint John Woo. A 90-es évek második felében Wong filmjei a helyi filmipar bevételeinek mintegy harminc százalékát tették ki. Az 1995-ös válság után Wong nyilvánosan szólította fel a helyi sztárokat, hogy egyezzenek bele a fizetésük csökkentésébe (ami egyékbént a film költségvetésének mintegy felét tette ki) annak érdekében, hogy nagyobb eséllyel vehessék fel a versenyt az amerikai alkotásokkal.
A hongkongi filmstúdiók általában a promóción is spórolnak, Wong azonban ebben is szembe ment az árral. 1994-ben a Return of the God of Gamblers trailerében a főszereplő, Chow Yun-Fat mindössze egy pillanatig volt látható. Az 1993-as Városi vadász forgatásakor (ami egy japán anime licensze alapján készült) Wong az akkoriban népszerű Street Fighter játék jogaival is rendelkezett és a kettőt egybetéve Jackie Chan egyik legérdekesebb harcát forgatta le. Az 1998-as The Storm Riders a valaha készített egyik legsikeresebb hongkongi film lett, nem kis részben Wong okos promóciós munkájának köszönhetően.


Az őt ért kritikusi vádakra válaszul Wong azt nyilatkozta, hogy nem azért forgat filmet, hogy azzal a kritikusok elégedettek legyenek. Őt csak az érdekli, hogy a nézők jól érezzék magukat és a filmiparba ennek köszönhetően sok pénz áramoljon. Mindezt a filmekkel kapcsolatos ars poeticájában is megerősítette. Számára ugyanis nem a forgatás első napja a legfontosabb nap, hanem a bemutatóé. Ha a nézők szeretik a filmet, akkor tudja, hogy jó munkát végzett. A filmrendezőket pedig szakácsokhoz hasonlította, akik azt az ételt készítik el, amit a vendég szeretne enni. Míg más rendezők imádják a filmjeiket, ő a sajátjaival sohasincs így. Míg mások utálják befejezni a filmjüket, rengeteg utómunkát végeznek rajta, Wong ezzel nagyon gyorsan végez és mindig azt próbálja adni a nézőnek, amit az látni szeretne.
A filmesektől kapott kritikákra pedig legtöbbször saját filmjeivel válaszolt. A ’93-as Last Hero in China Tsui Hark Once upon a time in China sorozatának paródiája, a Boys are easy John Woo “macho” filmjeiből űz maró gúnyt, főleg egy, a Better Tomorrow-t kifigurázó jelenettel, a Whatever You Want és a Those were the days egyik szereplőjét pedig Wong Jing-Wai névvel ruházta fel, szurkaként a művészmozik kedvenc rendezője, Wong Kar-Wai irányába. De filmjei közül a legtöbb támadást a High Risk tartalmazza, aminek célpontja nem kisebb személyiség, mint Jackie Chan. A kettejük közti viszony a Városi vadász forgatása közben romlott meg olyannyira, hogy Jackie ki is akarta rúgni Wong-ot a stábból. A film alapjául szolgáló anime (vagy manga, fene se tudja) főhőse egy igazi nőcsábász, azonban Jackie, hogy “megtartsa” a magáról kialakított hamisítatlan jófiú képet, szeretett volna ezen finomítani, amit a fentiekből már némileg kiolvasható személyiségű Wong fennhangon ellenzett, mondván, kit érdekel egy “mamakedvence” főhős. Az már csak hab volt a tortán, hogy Wong rákényszerítette Jackie-t, hogy az egyik jelenetben egy régi Bruce Lee filmben (Game of death) látható mozdulatsort tanuljon be és játszon el. A High Risk tehát ennek a rossz viszonynak köszönhetően tartalmaz néhány apró utalást és karikatúrát Jackie Chan irányába, kifigurázva Chan apját és menedzserét, bemutatva a Wong által elképzelt gyatra üzleti érzékét, továbbá egy viccet is a hímvesszejének méretével kapcsolatban. Persze Wong nem csak másokból űzött gúnyt a filmjeiben, hanem saját magából is. A Whatever you want című filmben például az egyik szereplő azt meséli, hogy egyik éjszaka nyolc filmet nézett végig, de mivel mindegyik Wong Jing film volt, így egy csomó részt áttekerhetett. De saját magára is sokszor osztotta ki a szánalmas, elhízott balfácán szerepét, többek között a God of Gamblers-ben és a Those were the days-ben is.
Igazi hírességhez méltóan Wong is rengeteget szerepelt a bulvárlapokban, számtalan legenda és pletyka kering vele kapcsolatban a helyi filmvilágban. A nagyközönség számára talán legismertebbek és legérdekesebbek a filmjeiben látható női sztárokhoz fűződő viszonya. Mind közül a legnagyobb vihart Chingmy Yau-hoz, a Naked Killer főhősnőjéhez fűződő viszonya kavarta, hiszen vele akkor kezdett el randevúzgatni, amikor még házas volt. Chingmy imázsa a Naked Killer leforgatásáig a tipikus "lány a szomszédból" képet hordozta és ezzel a filmmel lépett be ő is a “végzet asszonyai” közé. Wong pedig eléggé sajátos módon védelmezte őt és karrierjét. Annak ellenére, hogy ettől kezdve Chingmy több erotikus filmben is szerepelt, Wong mindig úgy írta meg a forgatókönyveket, hogy sohasem kellett teljesen meztelenül mutatkoznia (pedig a ’94-es Raped by an angel-ben egy sztriptízt is bemutat). Az erőszakos jelenetekbe pedig általában saját magát is beleírta, így például a ’92-es Deadly Dream Woman-ben ő játszotta el azt a perverz klubtulajdonost, aki mindenáron Yau nadrágján belül szerette volna tudni magát. Azonban a kapcsolatuk nem tartott túl sokáig, a szakításukat kis túlzással a bulvársajtó fanfárokkal ünnepelte. Yau később hozzáment egy divattervezőhöz és 1997-ben otthagyta a filmvilágot (leszámítva egy cameo szerepet két évvel később a Raped by an angel 4-ben), Wong-ot azonban ez nem zavarta különösebben, hiszen voltak helyette mások. Hírbe hozták többek között Loletta Lee-vel és Ellen Chan-nel is, aki azonban egy interjúban visszatámadt Wong-ra, megemlítve egy állítólagos szereposztó díványt is…
A helyenként már-már pornográfiába hajló nőügyei mellett a másik téma, ami rengeteg pletykának adott alapot, a triádokhoz fűződő kapcsolatai. Erre először akkor derült fény, amikor 1992-ben Wong-ot megtámadta egy csoport és úgy megverték, hogy fogainak többségét elvesztette, valamint egy időre tolószékbe kényszerült. Wong ugyan azt nyilatkozta később, hogy ez amiatt történt, mert egy olyan színésznőről mondott lesújtó véleményt, aki a triádok “oltalma” alatt állt, azaz valamelyik nagyfőnök barátnője volt. Persze azt is híresztelték, hogy Wong együttműködik a helyi filmiparban egyébként nyilvánvalóan jelenlévő bűnözői csoportokkal. Általánosan elfogadott legenda, hogy a hongkongi film két hatalmas sztárja, Jet Li és Stephen Chow azért dolgozott együtt olyan sokat Wong-gal, mert a triádok “rábeszélték” őket. További alapot ad ennek a legendának, hogy Wong gyakran dolgozik együtt a Wins Entertainment Group nevű céggel, amit egy nagynevű triádfőnök fiai, Charles és Jimmy Heung alapítottak.
Visszatérve a filmezésre, néhány szó Wong rendezési módszereiről, amik szintén nem hétköznapiak, kezdve azzal, hogy sokszor 5-6 filmen dolgozik egyszerre (bár ezek többsége nem rendezés). Közismert róla, hogy az akciójelenetek kivitelezését szinte teljes egészében a segédrendezőire és akciókoreográfusaira hagyja. Az is nyilvánosságra került, hogy volt olyan akciójelenet, aminek forgatása közben Wong inkább a lóversenyt nézte és fogadott (ami nagy szerencsejátékosként szintén szenvedélye), de olyan is volt, hogy inkább otthagyta az egész forgatást és elment lazítani. Ezért ugyan rengeteget kritizálták (milyen rendező az, akit nem érdekel a saját filmje), azonban ezzel nagy szabadságot adott a segédeinek (akik szintén nem senkik a szakmában, pl. Yuen Woo-Ping, vagy Corey Yuen), hogy saját ötleteiket alkalmazzák ezekben a jelenetekben és ezek gyakran igen látványos és egyedi “ütközeteket” eredményeztek a filmvásznon.
Érdekes a véleménye Hollywood-dal kapcsolatban is, ahol nem szeretne filmet forgatni, mert úgy látja, hogy a hongkongiak által rendezett amerikai filmek általában pocsékak, mert sem elegendő pénz, sem elegendő idő nem áll a készítők rendelkezésére. Arról nem is beszélve, hogy biztosan nem kapná meg azt a “hatalmat” odaát, amit Hongkongban gyakorolhat a forgatások során. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen lenne az a film, aminek elkészítéséhez korlátlan költségvetés állna a rendelkezésére, azt felelte, hogy biztosan a kínai Jurassic Park lenne.
A filmjeit lehet utálni, humorát leszólni, őt magát pedig kóklernek tartani, az azonban mindenképpen leszögezhető, hogy Wong a hongkongi filmvilág egyik legnagyobb egyénisége és egyben a legtermékenyebb alkotója. Munkáinak mennyisége figyelemre méltó, iMDB szerint 2007 elejéig 117 film forgatókönyvét írta meg, 110 filmben működött közre producerként, 90-ben rendezőként, 62-ben pedig színészként is feltűnik. Ő emelte be az alpári humort a hongkongi filmekbe és mindezt természetesen az egyik saját filmjében (Whatever you want) el is magyarázza: “a közönségesség az ember szerves része. Viszont az ember félreérti a közönségességet. Én művészetté formálom mindezt, hogy élvezhessétek.”