Ázsiafilm

Annak ellenére, hogy a Dragon Fight tulajdonképpen egy “tipikus” hongkongi akciófilm, melynek az alaphelyzetét (két elválaszthatatlan barát közül az egyik rossz útra tér, de elkerülhetetlen az újabb találkozás) több másik filmben is bemutatták (maga Jet Li is eljátszott egy hasonló szerepet néhány évvel később a The Tai Chi Master-ben) több szempontból is figyelemre méltó. A legérdekesebb ezek közül az, hogy a filmet az elejétől a végéig az Egyesült Államokban, azon belül is San Franciscoban forgatták, sok-sok helyi szereplővel. Akár “amerikaiasnak” is nevezhetnénk emiatt a filmet, azonban ez közel sem így van, annak ellenére sem, hogy itt is van autós üldözés a legendás lejtőn, itt is szerepel a híres villamos és az amerikai alvilágot is részletesen bemutatják. Ugyanis ezeknél jóval fontosabb és látványosabb az, ahogy ezt az “álomvilágot” kínai szemmel ábrázolják úgy, hogy a kínai néző számára is átélhető legyen. Tiger (akit egyébként Dick Wei alakít) mindenért rajong, ami amerikai, a város látképétől kezdve az üdítóitalokon keresztül egészen a “szabadságig”, míg Jimmy (Jet Li), a pozitív hős mindent az otthoni kedves dolgokhoz viszonyít.


Egyfajta propagandaként is felfogható tehát a mondanivaló, hiszen részletesen megmutatják, hogy az Újvilágba kijutott kínaiak élete nem minden esetben irigylésre méltó.  Ehhez kapcsolódik a másik érdekessége is a filmnek, hogy a “tipikus” ABC-t (American Born Chinese), a kissé balek és az “otthon”, azaz Hongkong után nosztalgiát érző (merthogy járt ott turistaként) embert Stephen Chow játsza, méghozzá nem is akárhogy. A rá jellemző poénhegyek ugyan ezúttal sem maradnak el, de mégis érezhetően komoly, drámai szerep az övé, az esendő kisemberé, amit remekül játszik el. Ugyancsak érdekes annak a bemutatása is, hogy egy látszólag “befutott” hölgy miként él meg a városban. Hiába a cabrio Chevy Corvette, ha nincsenek barátok, a pénzt pedig a maffiafőnök biztosítja, ráadásul nem is igazán önszántából került az ő köreibe a hölgy…


Mindezek mellett az, hogy a jelenetek és a fordulatok többsége előre kiszámítható, hogy az eredeti angol szövegeket “átszinkronizálták” odahaza a röhejes hongkongias angol kiejtésre (nincs az a san franciscoi afroamerikai, aki így beszél, de sajnos az átszinkronizálás a korabeli hongkongi filmek jellemzője volt, elég csak a Better Tomorrow II-t megemlíteni) tulajdonképpen nem is olyan érdekes. A bunyók hozzák a Jet Li filmjeiben elvárható színvonalat, (hál' istennek nincsenek olyan szerencsétlen vágások benne, mint a Tiger Cage-ben), úgyhogy sok-sok látványos wu shu elemet láthat a néző. Egyedül a szokásos “egyedül a sok  gonosz ember ellen” részeken látszik néha, hogy miközben egy ember támad, a többiek hátul tornáznak, de ez bőven belefér.
Összefoglalva a film sztorija jóindulattal közepes, a bunyók, akciójelenetek jók, a környezet és a világkép bemutatása pedig nagyszerű, leginkább ez utóbbi miatt érdemes megnézni a filmet.