Ázsiafilm

Erről a filmről talán elég lenne annyit is írni, hogy az iMDB szerint ez volt Stephen Chow harmadik filmje. Ebből az egy mondatból valószínűleg mindenki tudja, hogy mire is számíthat és jól is sejti. Hihetetlen mennyiségű hülyeséget sikerült a készítőknek beletenni a filmbe, a poénok egy részén pedig már látszik Stephen keze nyoma, vélhetően segített a forgatókönyv elkészítésében, filmet azonban ekkoriban még nem rendezett, ezt a feladatot egy (általam) ismeretlen rendező, Wah-Kei Wong végezte. A poénok színvonala egyébként a hongkongi vígjátékoktól megszokottan hullámzó, helyenként remek helyzetkomikumokat vegyítenek a “klasszikus” burleszkes humorral, a fentebb már említett tortadobálással és az elmaradhatatlan részeges/hányós/vizeletes jelenetek sem maradhattak ki belőle, valamint Stephen a későbbiekben névjegyéül szolgáló specialitása, a “mou lei tou”, azaz a (többségében) lefordíthatatlan szóvirágok is belekerültek. Azért 1-2 poén ebből is átjön a jól sikerült angol feliratnak köszönhetően.


A filmmel kapcsolatos első benyomás egyébként az, hogy a néző hirtelen szembesül azzal, hogy “úristen, milyen fiatalok voltak ezek még”. Stephen Chow neve istenigazából nyugaton a Shaolin Soccer megjelenésekor lett ismert (amit persze vagy 3 évvel a kínai megjelenés után mutattak be), így az ekkor 26 éves Chow, valamint a nála egy évvel idősebb Jacky Cheung (ő játsza Happy-t, a sztárfodrászt) fiatalsága hamar feltűnik. Rajtuk kívül egyébként olyan színészek játszanak még a filmben, akiknek inkább a külseje, mint a neve lehet ismerős más filmekből. Remek példa erre a lány, Ying apját alakító Richard Ng, akit számtalan régi Jackie Chan filmben lehetett látni, ismerőseim csak úgy hívták azokban a filmekben, hogy a “mexikói”. A lányt pedig az ekkoriban sokat foglalkoztatott Man Cheung alakította, akit többek között a God of gamblers-ből, a Swordsman-ből, vagy éppen a Flying Dagger-ből ismerhetünk.


Összefoglalva tehát ez egy az átlagosnál jobban sikerült hongkongi vígjáték, elsősorban azoknak ajánlott, akik szeretik Stephen Chow filmjeit.