A történetről ennél bővebben nem érdemes beszélni, mert óhatatlanul is lelőné az író a poénokat. Ha két szóban kellene értékelni a filmet, az így hangzana: kötelező darab. A koreai romantikus komédiák egyik legjobb rendezője és forgatókönyvírója, Jae-young Kwak már ebben a debütáló filmjében gyakorlatilag tökéleteset alkotott, sőt, még az is elképzelhető, hogy egyben ez volt a legjobb filmje (pedig a későbbi próbálkozásai, a The Classic és a Windstruck se voltak rosszak). A remekül vezetett történet, amit kiegészít néhány elrejtett apróság is, amik megkeresése az újranézés során nyújthat újabb izgalmakat (konkrétan az ötösikrek és az időutazás rejtett bemutatásáról van szó), valamint a nagyszerű színészi játék mellett a koreai filmekre hagyományosan jellemző gyönyörű fényképezés is szót érdemel. Külön kiemelném a szokásostól eltérő karakterű főhősöket, a nagyszerű humort, a remek helyzetkomikumot, valamint a sok-sok apró ötletet, amivel tovább csavarták az egyes jelenetek hatását.


Megjelenésekor a film tarolt a különféle filmfesztiválokon és díjkiosztókon, többek között a HongKong Film Awards-on az év legjobb ázsiai filmjének választották, míg a koreai Grand Bell Awards-on a legjobb forgatókönyv mellett a női főszereplő, Jun Ji-Hyun kapta meg a legjobb színésznőnek járó díjat az alakításáért. Még talán azoknak is érdemes lehet megnézni, akik amúgy nem szeretik a romantikus filmeket, ha más miatt nem is, de azért, hogy elmondhassák magukról, hogy legalább a legjobbat látták, valamint remek kezdeti darab a távol-keleti filmekért egyébként nem rajongó ismerősök meggyőzésére is. Ez utóbbival egyébként igyekezni kell, mert hamarosan ennek a filmnek is elkészül a minden valószínűség szerint borzalmas amerikai remake-je.