Aztán persze a gyanúja a film végéig folyamatosan erősödni fog, hogy őt jól átverték. Kommandós csapatról ugyanis szó sincs. Van helyette egy Amerikába szakadt kínai, akit sok-sok különösen nagy értékű tárgy eltulajdonítása miatt köröz az Interpol. Ez a kínai pedig, micsoda véletlen, épp Hongkongba utazik, egy (micsoda véletlen) igen nagy értékű ékszer megszerzéséért. Az Interpol persze értesíti a helyi rendőröket és a helyszínre küld két nyomozót, hogy segítsenek szegény hongkongi zsaruknak. Minő véletlen, a két Interpol nyomozó is hongkongi, név szerint YT Lee (Aaron Kwok) és KC Wong (Eason Chan). Hogy mi a fő ismérvük? A gyanútlan néző további gyanús jeleket lát, amikor megtudja, hogy Lee legfőbb jellemvonása, hogy ha nő van a közelében, akkor bepánikol, míg Wong nagy nőcsábász… Még az első 10 perc sem telik le a filmből, amikor további gyanú ébred a nézőben, hogy ez egy nagyon furcsa akciófilm lesz. A hongkongi rendőrség vezetője egy magát nagy zseninek tartó idősebb úriember, a két interpolos közvetlen főnöke pedig a vonzó és éppen házasságkötés előtt álló Bobo (Yumiko Cheng). Rajtuk kívül még megemlítendő az amerikai kínai bűnöző segédje, aki történetesen egy fiatal lány, Fung (Mandy Chiang). A történet nagyvonalakban ebből a kiindulási pontból és a szereplők ismeretében már akár ki is található, segítségül még annyit, hogy a rendőrök jóval többet foglalkoznak egymással, mint a nyomozással…

Tehát a gyanútlan néző nem azt kapja, mint amire számít, a film ugyanis sokkal inkább vígjáték, mint igazi akció. Nem kell persze megijedni, van akciójelenet bőséggel a filmben, azonban a gyanútlan néző ismételten azzal szembesül, hogy őt bizony átverték. Nagyszabású lövöldözős, autórobbantós, kegyetlenbűnözős jelenetet ugyanis, mint fentebb írtam már, mindösszesen egy darabot lehet látni (igaz, ez az egy jelenet nem rossz). A többi pedig abszolút poénra van véve, ami még önmagában nem lenne baj, azonban a kivitelezésük pocsék. Példa minderre: Bobo esküvői ruháját próbálgatja az irodában, amikor telefonon hívják, hogy egy külföldi rab rendetlenkedik a kihallgatóhelységben. A hölgy úgy, ahogy van, hófehérben bevonul a helyszínre és néhány rúgással elintézi az illetőt. Az ötlet jó, a humort értjük. De a kivitelezés… Látunk közeliben egy női lábat, meg hallunk egy fájdalmas hangot. Megáll a kép, vágás. Újra ugyanez, kicsit másképp, majd harmadszorra is. Ami érthetetlen mindebben, hogy a „civilben” popénekesnő Yumiko Cheng, aki arról (is) híres, hogy elég sok akrobatikus koreográfiát mutat be a fellépésein, ezúttal semmit nem mutat mindebből. Még egy sima „wire-fight”-et sem. Kár érte. De ugyanez jellemző a többi harcra is, az alapötletük nem rossz, de gyenge a megvalósításuk.
Hasonló a helyzet a két főhőssel, a két nagyon menő Interpol nyomozóval is. A rendező, Dante Lam arra törekedett, hogy egyszerre mutassa őket hihetetlenül menőnek és ugyanakkor szánalmasan idiótának is. Amennyiben ténylegesen ez volt a célja, akkor tökéletes munkát végzett. A két vérprofi ugyanis rengeteg eszetlenséget követ el a film során és a gyanútlan néző már akkor biztos abban, hogy ezúttal mellényúlt az esti szórakozás kiválasztásában, amikor arra az ütközetre kerül sor, amikor a két nyomozó el akarja dönteni, melyikük legyen a vezér. Aztán a későbbiekben ez csak fokozódik. A humorforrás következetesen abból fakad, hogy a karaktereket egyre kínosabb helyzetekbe hozzák. Ebben a csúcsot a homoszexuális rész nyújtja, a gyanútlan néző annál a jelenetnél már csak a fejét fogja.

A poén mindezek után mégis az, hogy az átvert gyanútlan néző mégsem tudja azt mondani a filmre, hogy borzasztó rossz volt. Eason Chan és Aaron Kwok jól hozza a két esetlen figurát, a sok sablonos rendőrös jelenet (pl. hiába van a rendőrnél fegyver, ha adnak rá okot, hogy letegye) mellett jól eltalált részekben mutatták be a két nyomozó jellemének különbségét (főleg, amikor mahjongoznak), valamint a hőséggel kapcsolatos poénok is jók. A bárgyú triádfőnöknél lejátszódó fingós poénok viszont a gyanútlan nézőt megintcsak fejfogásra késztetik…
Összegezve tehát ez egy tipikus B kategóriás film. A készítők nem tudták igazán eldönteni, hogy akciót, vagy vígjátékot akarnak filmre vinni és ez nagyon érződik rajta. Jó filmnek semmiképpen sem lehet nevezni, de nézhetetlenül rossznak sem. Mindettől függetlenül semmit sem veszt az, aki nem akar gyanútlan néző lenni (bár az ajánló után már nem lesz az) és kihagyja ezt a filmet.