1969-ben járunk Hongkongban, ahol három igencsak botcsinálta detektív ügyes-bajos dolgainak egyikébe csöppenünk bele. A balul sikerült múzeumi őrség után visszatérnek az irodába, ahol hamarosan megjelenik egy végzős varázslótanonc, Harmy Bobo (Cecilia Cheung Pak-Chi), aki csak akkor térhet vissza a varázslóképzőbe, ha teljesítette előhívója három kívánságát. A bonyodalmak ekkor kezdődnek, ugyanis a nyomozóknak gőze sincs arról, ki hívta ide Bobo-t, akinek eszköztárából ráadásul eltűnik és rossz társaságba keveredik a két evőpálcika nővér, valamint időről időre életre kel a plüssállata is.

Ez a film egy jellegzetesen abszurd hongkongi vígjáték, ami a zseniális és az ultragagyi közötti nagyon szűk sávban egyensúlyoz. A nézőre van bízva, hogy merre fog „dőlni”, ám gyaníthatóan többen lesznek, akik az utóbbit fogják rá mondani. A nyomozók figurái a 70-es évek hongkongi filmjeiben látható nagy sztárok paródiái, Lau Ching Wan Michael Hui-t karikírozza ki (egy jelenetben szó szerint utánozza), Louis Koo Sam Hui-t, a főgonoszt alakító Francis Ng pedig Shak Kin-t (bár őt nem találtam meg iMDB-n). Gyaníthatóan nem sokan ismerik nálunk a felsorolt három régi sztárt (jómagam sem), így az ebből fakadó humor elveszik. De nem kell megijedni, marad még bőséggel, ugyanis már-már Stephen Chow filmjeire emlékeztető mennyiségű geget sikerült az alkotóknak belecsempészni a filmbe. A gegek minősége már más kérdés... A 60-as 70-es évek fordulójának jellegzetes divatját, frizuráit abszolút előtérbe tolták, és kikarikírozták, amit tovább fokoz az, hogy a színészek a hongkongi vígjátékokban megszokott mértékben játszák túl a szerepüket. A plüssállat életre keltésére egy elég gagyin animált CGI „szörnyet” hoztak létre, bár van egy olyan érzésem, hogy szándékosan lett ilyen.

A filmet Cecilia Cheung rajongóinak nem feltétlenül ajánlom, elég ehhez ránézni az egyik képre, amin ő is látható. Persze ha nem a külsőt nézzük, hanem a játékot, akkor semmivel sem rosszabb a többieknél, és vélhetően ő is olyan jól szórakozott a forgatás alatt, mint a többiek. Hogy a film fárasztó-e, vagy sem, azt nézője válogatja. Nekem egy idő után sok volt már a hülyeségből, de azért van benne néhány nagyon nagy jelenet. Kedvencem az, amikor Michael mahjongozik, valamint amikor Fugu (Jordan Chan) kívánsága teljesül és elnéz 2020-ba. Persze az a fotó se semmi, amin Bobo és a plüssállata még emberi formájában látható. Kár, hogy nem derül ki a filmből, hogy miért lett belőle plüssfigura. Összefoglalva ez egy közepes film, ami azoknak lett kitalálva, akik szeretik Stephen Chow filmjeit és nem Stephen, hanem a humor miatt. Aki viszont rosszul van a kínaias humortól, az lehetőleg minél messzebbre kerülje el.