Center Stage (Yuen Ling-Yuk) (1992)
iMDB
Az eredeti kantoni cím egy nevet takar, mégpedig nem másét, mint a 30-as évek némafilmjeinek egyik (ha nem a) legnépszerűbb kínai színésznőjének nevét (mandarin neve, amit a film felirata is használ, Ruan Ling-Yu). A hölgyről annyit, hogy 1910-ben született és 1927-ben kezdődött filmes karrierje, ami felemelte őt a szegénységből, de 8 évvel később a vesztét is okozta, hiszen nem sokkal a 25. születésnapja előtt öngyilkos lett. A film az ő tragikus sorsát mutatja be kicsit talán rendhagyó módon.
A rendező, Stanley Kwan ugyanis félig-meddig egy dokumentumfilmet készített, felkereste Yuen a film forgatása táján még életben levő pálya- és kortársait, megszólaltatott több embert is a színésznő életével kapcsolatban. Ezek között a nevezzük úgy, hogy interjúrészletek között pedig egyrészt több neves színész közreműködésével mutatja be, hogy hogyan is élt a 30-as évek sztárja, másrészt néhány híres jelenetet újra leforgatott velük, valamint megpróbálta rekonstruálni, hogy az elveszett filmek híres jelenetei milyenek lehettek. Érdekes látvány tehát a film a filmben, további pluszt ad hozzá a 30-as évek Kínájának nosztalgikus hangulata, ami főleg az európai néző számára nem túlságosan ismert. Azonban, vélhetően szándékos módon, amikor az ember már éppen kezdené magát beleélni a filmbe, mindig megszakítják a történetet és vagy a már említett interjúkat vágják be afféle magyarázatként, vagy a főszereplő színészeket kérdezgetik, hogy ők mit tennének Yuen helyében. Furcsa, de ötletes megoldás, kicsit az ember ugyanis úgy érzi ennek következtében, hogy valamelyik dokumentumfilmes csatornára tévedt. Ráadásul kicsit bepillantást nyer az ember a forgatás menetébe is ennek köszönhetően, valamint érezteti, hogy a készítőket mennyire foglalkoztatta a címszereplő története. A Yuen filmezésen kívüli életét bemutató részek kicsit színpadiasak lettek, lehet, hogy ekkor sem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy újraforgatnak valamit. A címszerepet játszó
Maggie Cheung ebben a filmben is remekel, a többi ismert arc (Tony Leung Ka-Fai, Carina Lau, Cecilia Yip) csak kiegészítő szerepeket kaptak, így alakításuk nem olyan látványos. A film összességében jó, de könnyen lehet, hogy sokan unalmasnak fogják találni a lassú tempó és az errefelé nem túlzottan ismert címszereplő miatt.
Egyébként Yuen története igen sikeresnek bizonyult, hiszen az 1992-es Berlini Filmfesztiválon a főszerepet
játszó
Maggie Cheung első kínaiként megkapta a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medve díjat, Stanley Kwan pedig a legjobb rendezőként az Arany Medvét, valamint az azévi HKFA-n is több díjat sepert be.