Ázsiafilm

iMDB

Egy beépített ügynök, aki nyolc évet töltött a triádok között, kézre keríti a főnököt, s végül visszatér eredeti hivatásához. A beilleszkedés azonban igencsak nehéz ennyi idő után.

Esetleg ismerős a történet? Nem meglepő, hiszen a méltán népszerű Szigorúan Piszkos Ügyek trilógia szinte pontosan erről szól. Mielőtt azonban leírnánk ezt a filmet, mégis érdemes egy kicsit odafigyelni, mivel a hasonlóság itt véget is ér, és valami teljesen más kezdődik.

Herman Yau (Untold Story, Ebola Syndrome) új filmje igényes munka. Bár a történet tényleg némileg a fentebb említett sikerfilm klónja, a megközelítés az, ami a különbséget jelenti a két történet között. Míg a SzPÜ-ben Tony Leung és Andy Lau megközelíthetetlenül cool és kemény fickókat személyesítenek meg, illetve maga a film is egy kicsit „magasan szárnyal”, addig az On The Edge sokkal emberközelibb. Az egész film valós alapokon nyugszik, miszerint a beépített ügynököknek csak 50% százaléka marad a rendőrségnél a feladata befejezését követő 3 éven túl. Tehát míg az egyik film inkább idolokat gyártott, itt pont az ellenkező a helyzet, hiszen ezen emberek esendősége kerül a középpontba.

A film tehát zseniálisan érzékelteti, hogy mennyire nehéz is egy már megszokott, ám hamis életből visszakerülni a rendes kerékvágásba. A barátaid hirtelen ellenséggé válnak, nincs otthonod, csak egy üres szoba, és mindent kezdhetsz elölről. Emellett a rendőrség sem fogad tárt karokkal, hiszen ennyi idő után nem bíznak benned új társaid, és persze a belső ügyosztály is megfigyelés alatt tart, pusztán rutinból. Természetes, hogy felőrlődik az ember, és már maga sem tudja, hova tartozik.

A szereplőgárda pazar: a rosszfiú gengszterfőnököt Francis Ng, a jófiú rendőrfőnököt az isteni Anthony Wong , míg a főszereplő ügynököt Nick Cheung alakítja. Mindhárman benne lesznek egyébként Johnny To következő filmjében, az Exiled-ben.

Végeredményben ez a film megállja a helyét, a hasonlóságok ellenére nem lopás, ám nem is kell túl sokat várni tőle. Csalódni nem fogunk, hiszen gyakorlatilag egy viszonylag rövid kamaradarab, ami a fenti téma érzékletes bemutatásán túl nem törekszik más babérokra. Keveset markol, de azt nagyon jól.

Egy kis személyes vélemény a végére: a színészek bár kivétel nélkül jól játszottak, én egy kicsit nehezen álltam Nick Cheung végig szenvedő arcát. Egyszerűen irritált.