A hong-kongi és koreai vígjátékok tapasztalatom szerint sokszor nagyon csapongóak, ötletszerűen kavargó cselekményűek szoktak lenni. Ezek valamennyire a You Shoot I Shoot-ra is igazak, ám jelen esetben ez nem válik hátrányára a filmnek, ugyanis tökéletesen passzol az erősen a Guy Ritchie filmekre (A ravasz, az agy... és főként a Blöff) emlékeztető stílus: a gyakran klippszerű vágástechnika, a felpörgetett tempó, az abszurd, fekete humorral teli jelenetek és a minél furcsábbnak, különösebbnek beállított szereplők.

Oké, de miről szól a film? És van benne fiatal japán pornószínésznő meg Alain Deloin?

A történet egy visszafogott, hidegvérű, Alain Deloin-t példaképének tartó bérgyilkosról szól, aki a hong-kongi gazdasági hullámvölgyet a saját bőrén érzi: nincs elég megrendelés. Kénytelen emiatt olyan melókat is elvállalni, amit amúgy elutasítana, például kamerára kell vennie az egyik célpont likvidálását. (Az ügyfél egyébként egy laza erkölcsű hölgy, aki részegen lefeküdt egy fickóval, aki felvette az egészet és eladta egy pornófilmeket készítő és forgalmazó fickónak. De nem is ez a fő baj, hanem az, hogy mindenki azt mondja a film megnézése után, hogy ő olyan az ágyban, mint egy döglött hal - és emiatt már bosszút érdemel a két fickó, aki ezt művelte vele... Ilyesmi stílusú finom humora van a filmnek.) Bár "hősünk" megtanulja kevesebb mint négy másodperc alatt összerakni a videokamerát, pisztolyként előrántani azt és így tovább (a film egyik legviccesebb jelenete), a végeredmény elég gyenge lesz, alig látni valamit a felvételen a gyilkolásból. Az elégedetlen ügyfél még egy hasonló megbízást ad neki, a bérgyilkos pedig ezúttal biztosra megy: félig erőszakkal és zsarolással, félig rábeszéléssel beszervez maga mellé egy szerencsétlen srácot operatőrnek, aki mindig is filmet szeretett volna rendezni (az ő példaképe Martin Scorcese). A srác egyetlen feltétele az, hogy teljes joga legyen a jelenetek megrendezésére. Meg is csinálják az első munkát, ami nagyon tetszik a megbízónak, ők pedig híresek lesznek, csőstül jön a meló. Innentől kezdve azonban egyre több körültekintést igényelnek a munkák, hiszen nem elég lefilmezni a célpont lelövését, fontos a jó megvilágítás, az izgalmas kameranézetek és így tovább... És most már érthető az is, hogy a film címe mire utal: "shoot" mint lőni és mint forgatni.

Hogy a film ne érjen véget egy óra után, hőseinknek problémái akadnak: egyrészt ott van a konkurens bérgyilkos, aki a kamerás szolgáltatást gyilkolás-kuponok alkalmazásával szeretné legyőzni (az ő jelmondatuk: "Öljön többet, spóroljon pénzt!"), másrészt megrendelést kapnak egy igazi keményfiú megölésére is, aki a maffiának van útban, és ez a meló a körülmények miatt csak még nehezebb lesz. A rendező srác közben titkos imádottját, egy japán "színésznőt" próbálja kimenteni a pornóipar húsdarálójából, a bérgyilkos egy Alain Deloin-poszterrel beszélget és próbál megfelelni példaképének, miközben az anyósa egy szívesség-melót próbál kizsarolni belőle ("... különben is, mibe kerül néhány töltény?..."), az apósa pedig az anyósát öletné meg vele, hogy végre ne kelljen titkolnia a barátnőjét...

A Guy Ritchie-től átvett, felpörgetve és extravagánsan előadott, de érzelmileg a fekete humorhoz illően hidegen fogalmazott klipes-popos stílus remekül illik az érdekes és sok rejtett szurkával ellátott történethez, a színészekre pedig szintén nem lehet panasz. Könnyű szórakozás, de néhány jelenet még eszetekbe fog jutni belőle a megnézése után jóval később is.

(imdb)
(lovehkfilm)