Ázsiafilm

 

A 2004-es "Three Extremes" három rövid történetet mutatott be nekünk, három különböző ország aktuális horror terméséből. Ugyanezen mintára épít jelen cikkem tárgya is, ami azonban a kissé ellentmondásos 2002-es megjelenési dátumot viseli magán. A disztribúciós problémák láthatóan félrevezetőek, ez a film volt az első rész. Ebben az esetben Korea, Thaiföld, és Hongkong képviselteti magát.

 

Memories

"Ji-woon Kim" kezdi a sort, egy különösen jól eltalált alkotással.
Egy nő felébred az utca közepén, és fogalma sincs hogy került oda. Mivel nem emlékszik semmire, kissé zavart állapotban a magánál talált tárgyak alapján indul el, hogy visszanyerje emlékezetét. Eközben egy férfi aggódva várja haza eltűnt feleségét.

A történet kellőképpen kidolgozott, a rendező a rendelkezésére álló időt nem pazarolta el bonyolult cselekményre, így maradt ideje arra, hogy hatásosan mutassa be az önmagában egyszerű történetet, ami így, megfelelő kezekben emlékezetes marad a néző számára. A remek fényképezés, és a hozzá illő zene megfelelően leköti az ember figyelmét minden percben, ahogy apránként, rendkívül lassan halad a történet a szemünk előtt. Az álomszerű képsorok, és a kevés párbeszédben is megtalálható hosszabb szünetek, illetve állóképek tökéletesen illeszkednek, elérik a megfelelő hatást.

Nagyon szeretem ezt a fajta filmezési technikát, gyakran teljesen kikapcsol tőle az ember, és gondolkodóba esik, ami egy horrorfilm esetében kifejezetten előnyös lelkiállapot. (Persze lehet ezt rosszul is csinálni, épp elég példa van rá.) A csattanó nem lepett meg túlságosan, ám nem haragudtam érte. Ez a film elérte azt, amire készült.

 

 

The Wheel 

A thai származású "Nonzee Nimibutr" filmje már kevésbé volt meggyőző. Az ilyen válogatás alapon működő gyűjtemények örök problematikája, hogy vajon mit is szabad hozzátenni (ami ebben az esetben első perctől eldöntött dolog volt), vagy ami ennél is fontosabb, hogy milyen sorrendben mutassuk be. Sajnos a "The Wheel" egy erősen közepes horror, és mint ilyen, a közvetlenül előtte megtekintett  "Memories" után még gyengébb darabnak tűnik.

Sajnos távolról sem egy színvonal, és ez nem csak ennek a filmnek a megítélésén, de a gyűjteményén is sokat ront. Talán ha ez lett volna az első darab, kevésbé lombozott volna le, hogy az elátkozott bábú (ami mint ahogy megszokhattuk nincs jó hatással az azzal érintkező szerencsétlenek egészségi állapotára) körül forgó történet képtelen igazi hatást elérni. Ha jobban belegondolok, leírhatnám azt is, hogy igazán kedvemre való thai filmmel nem is találkoztam eddig. Sajnos nem csak a horror műfajra értendő mindez.

  

Jellemző rájuk egyfajta szétszórtság, ami gyakran a néző érdeklődésének csökkenéséhez vezet. A jelenleg is tárgyalt alkotás műfajában azonban ennél nagyobb hibát talán el sem lehet követni. Kétség sem férhet hozzá, ez a leggyengébb darab a három történetből.

 

 

Going Home

Tovább nehezíti a "The Wheel" helyzetét, hogy az őt követő produktum is messze túlmutat rajta. Sőt, Peter Chan filmje az általam ismert hongkongi horrorfilmek közül is kiemelkedik. A rájuk jellemző CAT III -mal ellentétben ugyanis ez a film teljesen más alapokon nyugszik. (Nem mintha bármi probléma lenne a hármas kategóriába tartozó alkotásokkal, ám azokat másért szeretjük...) Egy apa, és fia új házba költözik, ami első látásra is félelmetes, hátborzongató hely a gyerek számára. Az érkezést bemutató képsorok remekül sikerültek, a baljós előérzet megüli a néző gyomrát. Bár azt hihetnénk, hogy a fiúnak itt komoly szerep jutott, később már egyértelművé válik, hogy ő csupán egy eszköz, amivel apját bevezetik a valódi cselekménybe. A fiú eltűnik, az apa pedig a keresés közben jut be a különös szomszéd lakására, aki halott feleségét próbálja meggyógyítani, visszahozni az életbe. Ne tessék szellemekre, varázslatokra gondolni. Az illető egy roppant meggyőző történetet mesél a közben foglyul ejtett, aggódó apukának arról, hogy a három éve halott, ám tökéletesen ép állapotban lévő feleségét miként  próbálja életre kelteni. A nézőt folyamatosan vezeti be a képtelennek hangzó gyógymódba, és az "alvó" asszony történetébe. Próbálom nem elárulni a történetet, bár nehezemre esik így megfogalmazni mindezt.

Azt gondolom, ez a leghatásosabb történet a háromból, de talán még akkor is ezt a filmet találnám a legjobbnak, ha a másik három történetet is egy lapra tennénk a mostaniakkal, és hatból kellene győztest hirdetnem. (Igaz a "Memories" is megüti a szintet) Nem kifejezetten horrorfilmről van itt szó, a drámai oldala sokkal nagyobb hatást gyakorol a nézőre, és az ehhez párosuló remek operatőri, és zeneszerzői munka is hozzájárul ahhoz, hogy sokáig emlékezzünk a filmre. A lassú, kimért történetvezetés itt is pozitívum, az egymással "társalgó" házaspár mindig megfelelő szögben történő filmezése, és a szomorkás zongoramuzsika is megfelelően illeszkedik a történetbe.

Mindazoknak ajánlható ez a hármasfogat, akiknek tetszett a 2004-es "Three Extremes", (bár a középső történet könnyen feledhető) de bátran nekiülhetnek azok is, akik nem kifejezetten kedvelik ezt a számomra oly kedves műfajt.

(imdb)