imdb

Jelentsen bármit is az eredeti mandarin Xiantian de weiba cím, az angol Summer's Tail az, aminek fordítanánk, azaz a nyár farka. Pontosabban Nyár farka. Nyár ugyanis élőlény, bár a rock(?)zenére táncoló és egy laptoppal a neten szörfölő Nagyi jobban szereti csak simán Nyalinak hívni, elvégre nyáron mégiscsak jobb egy kis jégkrém. Ám Nyali mindezt megadással tűri, elvégre egy macska úgyis magasról tesz az egész világra. Hogy egy a felnőtté válásról szóló tajvani drámának miért ezt az idétlen címet kellett adni, főleg úgy, hogy a macska talán háromszor, ha feltűnik a filmben? Ki érti?! Pedig a válasz egyszerű és mindössze négy betű: ENNO.

Enno, a 20 éves tajvani multitálentum igen sokoldalú: színésznő, énekesnő, dalszerző, forgatókönyvíró. Apuka pedig filmrendező, gondolom így már nem meglepő, ha apuka filmjében Enno a főszereplő, írta a forgatókönyvet, a filmzenét, amit természetesen saját maga is adott elő. Apró szépséghiba, hogy színészkedni nemigen tud, hogy énekhangja nem nagyon van, hogy valószínűleg még sohasem járt moziban, mert különben ilyen dilettáns párbeszédeket le nem írt volna, a dalszövegei pedig... ilyeneket a legtöbb tini is ír 16 évesen. Ha emellé hozzávesszük, hogy nem kifejezetten szép hölgyről van szó, csak a jóég tudja, hogy miért engedték kamera és mikrofon elé.

Első találkozásunkkor tehát nem tett rám túl jó benyomást. A színjátszásba még belejöhet, mert annyira nem volt rossz, a hangja is csak élőben zavar, a stúdiófelvételeken már az sem rossz (na de ott kié nem?), külsőre még akár bájosnak is nevezhető, a dalszövegek ereje pedig talán csak az angol fordítás miatt nem jött át. De legyen elég ennyi jóindulat, akkor is a hideg ráz az ilyen elsőfilmes, a semmiből előtűnt önjelölt, született tehetség, világmegváltó sztárocskáktól, akik mellesleg értenek mindenhez. Majd ha valamit letesz az asztalra, amiben kiemelkedőt nyújt, akkor majd evezzen más vizekre, kóstoljon bele másba is, de addig könyörgöm kíméljen! Rég láttam ilyen csapnivaló forgatókönyvet, a felnőtté válásról gyakorlatilag halvány gőze sincs senkinek, akinek érdemben beleszólása volt a film készítésébe. A történet tele logikátlan és életszerűtlen fordulatokkal, de cserébe Enno végig énekel és gitározik szinte megállás nélkül. A mellékszereplők karaktere rendben van, de kidolgozva még véletlenül sincs egyik sem, a mellékszereplőket megformáló színészek jók, de ha egyszer ilyen béna filmbe vannak bezárva, mit tehetnének?! A világmegváltás Enno-ra vár. Pardon, várt volna. És hogy ezek után a 44. Golden Horse díjátadón az Év felfedezettjének jelölték, az több, mint vérlázító. Ezek szerint apuka nagyon tud lobbizni.
Szerencsére azért idáig nem fajultak a dolgok, a nyertes a Lust, Caution-ban debütáló Tang Wei lett - botrány a két teljesítményt egymás mellett említeni.

Hogy valami jót is mondjak: Bryant Chang, alias Zhang Rui Jia, aki miatt tulajdonképpen megnéztem a filmet. 2006-ban az Eternal Summer kapcsán valóban megérdemelt teljesítménye alapján ő megkapta az Év felfedezettjének járó Golden Horse-t, elhalászva filmbéli partnerének orra elől. Akkor mindkettejüket a tajvai filmgyártás ifjú titánjainak kiáltották ki, és mivel Joseph Chang (vagy Hsiao-chuan Chang) filmjébe, a Keeping Watch -ba a napokban futottam bele, adta magát az ötlet, hogy megnézzem, hová is jutott a másik ifjú titán. Hát ezzel a filmmel nem sokra. Megtette, ami tőle telt, de a forgatókönyvírónak hála mindössze arra kárhoztatott, hogy mint valami dekoratív kiegészítő elem emelje Enno fényét. Elfelejteni nem szabad, hogy a tajvani tini célközönség szemében Enno és Bryant Chang neve húzónév, és ők meg is kapták, amit akartak. Gondolom az édes tinilányok serege akkor alélt el, amikor Bryant Chang hosszan babusgatta ölében a macskát... No comment. Ha ez a film fénypontja, akkor a többi elképzelhető.

Rengeteg lehetőség lett volna a mellékszereplők karakterében és drámájában. Van egy éhező kisfiú, aki minden nap szendvicseket kénytelen lopni kistestvérének. Akár hihető, akár nem, a leghitelesebb játékot ettől a körülbelül öt éves kisfiútól kapjuk. Nincs sok dolga, csak szomorúan kell néznie, de az ember szíve majd beleszakad. Aztán ott a japán diák, a cool Akira, akit a közösség nem fogad be, magányosan focizik minden délután egy híd alatt. Vagy a szép Wendy, Enno karakterének barátnője, aki reménytelenül szerelmes Bryant Chang-be.

De erre mi történik? Bryant a tanárnőjébe szerelemes, aki nem meri viszonozni érzéseit, ezért inkább a férjét választja, mire Bryant hirtelen rájön, hogy akkor ő Enno-ba lesz szerelmes, aki ugyan tudja, hogy legjobb barátnője is szerelmes a fiúba és nem is kedveli a szerinte tahó fiút, de azért két képkocka múlva már ő is szerelmes, mindezen persze Wendy nem akad ki, inkább Akirával vigasztalódik és négyesben boldogan nevetgélnek. Világos minden? Ja és ezután a szívbeteg Enno-val az élen megmentenek egy egész családot, de Enno-nak ezután hirtelen megáll a szíve, szaladgál és gitározik egy kicsit a mezőn, de aztán mégsem indul el a fény felé, és végül mindenki mosolyogva állja körbe a kórházi ágyát...
Az egész egy agyrém.

A száz percnyi, elejétől végéig a multitálentum Enno keze nyomát viselő film egyetlen tanulsága: minden valamirevaló tajvani középiskolához lágyan ringó, derűsen zöldellő rizsföldeken át biciklizve kell megtenni az - egyébként mindig néptelen - utat. Amelyik iskolához nem ilyen út vezet, az nem tajvani.