Ez már az alaptörténeten is látszik. Az nyilván már ennyiből kiderült, hogy nem szellemlány, hanem szellemfiú szerepel a filmben, ám nem ez az egyetlen érdekesség. Hogy ne lehessen rámondani, hogy ez egy szokásos ázsiai horror, az egészet sci-fi környezetbe helyezték. A felállás a következő tehát: Van egy nagyon titkos és nagyon speciális kutató csapat, akiknek feladata, hogy megtalálják az anti-gravitáció megvalósításának módját. Ők szorgalmasan neki is látnak ennek, és közben felfedeznek egyfajta energiát, amit sikerül is csapdába ejteniük. Ekkor azonban rájönnek, hogy ebből az energiából állnak össze a szellemek, így a kezdeti cél egy kicsit módosul, s elkezdenek a paranormális jelenségekkel foglalkozni. Sikerül is találniuk, majd fogságba ejteniük egy gyermek szellemét, már csak azt kell kitalálniuk, hogy az, jó szellemhez méltón, miért nem dezintegrálódott a halálát követő egy két percen belül. Ehhez felbérlenek egy hihetetlen éles érzékekkel rendelkező mesterlövészt (Chen Chang), mivel ugyan látni látják a szellemet, de hallani nem hallják, ezért kell valaki, aki tud szájról olvasni.

A történet tehát némileg erőltetett, legalábbis számomra. A két stílus keveréke nem túl jól sikerült, nekem minden atmoszférát nélkülözött a film. Emellett nem csak izzadságszagúnak éreztem ezt a próbálkozást, hanem az egész valahogy zilált volt, a végére pedig kifejezetten zavaros lett. Előkerült az anya is, mert persze csak kellett bele egy nőnemű szellem is, hosszú hajjal és fehér ruhában, annak rendje-módja szerint, azt pedig nem igazán értettem, hogy a projektet vezető, számomra némileg ellenszenves emo-boy valójában mit is akart, és sikerül-e elérnie. Az is kérdéses volt, hogy hogyan öli meg a szellemfiú az embereket, ehhez ugyanis az kellett, hogy belenézzenek a szemébe, azzal viszont nehéz ezt megtenni, akit nem látsz. Aztán erre a bakira rájöhettek az alkotók, mert egy idő után félre is tették ezt az általuk felállított alapszabályt. Az az igazság, hogy még sorolhatnám ezeket a bakikat, de nem akarok több poént lelőni.

Számomra az egyetlen értékelhető dolog a filmben Chan Cheng alakítása volt, akit eddig nagyrészt art-house filmekben láthattunk, s talán legismertebb szerepe a Tigris és Sárkányban volt, mint Zhang Ziyi szeretője. Ő volt az, aki azért próbált valamit produkálni.

Mindenesetre tőlem eltérően a kritikák éltetik, főleg az említett „újszerűsége” miatt. Az is igaz, hogy a társaságnak, akivel néztem, szintén tetszett, legalábbis jókat ijedeztek az erre kihegyezett jeleneteken. Én azonban inkább egy hirtelen próbálkozást látok benne, ami ahelyett, hogy újítana, inkább tovább élteti e stílust, és nem is a legmegfelelőbb módon.