Drift Racers (Initial D [HK]; F & F: Tokyo Drift [USA]; Drift [JP])
2006. november 26. vasárnap, 22:08 | 
Írta: manu | 
| 
| 
| Ismertetők - Egyéb |
Manapság igen nagy divat lett a driftelésről filmet forgatni. Egy biztos: ez a Japánból eredő illegális utcai sport igen látványos és nem kevés dög van benne, tehát kiváló filmes alapanyag. Másfelől viszont az is érdekes, hogy nem szülőhazájában, hanem más országokban kezdtek el iránta érdeklődni a mozimágnások.
Maga a driftelés valójában az autóversenyzés azon formája, melyet gyakorlatilag csak utcán látni. Ami kell hozzá az egy felspécizett autó és egy jó kanyargós úttest. Eredetileg Japán hegyi útjain, szerpentinjein zúztak végig kocsiaikkal és törték magukat össze a fiatalok a győzelem érdekében.
INITIAL D (2005)
Az első film, ami ebben a témában készült gyakorlatilag egy live action – tehát egy anime sorozatra építkező - mozi, melynek érdekessége, hogy nem a japánok, hanem a hongkongiak forgatták le. Bár ez az első pillanatra kicsit visszarettenti az embert, de ha megnézzük az alkotók és a szereplők személyét, mindjárt más lesz a helyzet. A két rendező a Szigorúan Piszkos Ügyek trilógiát is jegyző páros, Andrew Lau és Alan Mak, a színészek soraiban pedig olyan nevek szerepelnek, mint Edison Chen (SzPÜ, Dog Bite Dog), Shawn Yue (SzPÜ, Dragon Tiger Gate) vagy Anthony Wong.
A történet, mint a hasonló filmeknél, nem ad túl sokat, nem akarja elvonni a figyelmet a száguldásról és a kocsikról. A főszereplő egy tofu-árus srác, aki apja régi kocsijával, egy Toyota AE86-ossal szállítja házhoz az árut, természetesen hegyi utakon keresztül. Az évek alatt egyre gyorsabban és gyorsabban teszi meg a szokásos távot, aminek híre megy és persze megjelennek a kihívók. A filmben van némi szerelmi szál is, ami szerencsére nem követi a szokásos vonalat, úgyhogy nem ront az élvezeti értéken.
Az Initial D rendkívül stílusosra és hangulatosra sikeredett kis film. Nem követi a hagyományos autóversenyzős filmek analógiáját, valahogy nem olyan agresszív, kirobbanó. A zene valahogy az egészet légiessé teszi, és ezen a kiváló színészi játék rengeteget dob. Anthony Wong itt mindenképpen említést érdemel, ez a film egyszerűen nem az ő képességeihez mért, mégsem veszi félvállról és belead apait-anyait. Annyira hihetően alakítja az alkoholista apát, hogy nem hiszem el, hogy a való életben nincsenek hasonló problémái. Az autók sem olyan feltűnőek, inkább csak a szakavatott szemnek mondanak valamit. Nincs rajtuk csiri-csáré festés, meg mindenféle optikai tunning, a húsz éves AE86-osról nem is beszélve. Szerintem így sokkal keményebb az egész.
A hongkongiak tehát egy olyan filmet hoztak össze, amit megnézhetnek mind az anime rajongói, de azok is, akik nincsenek túlzottan oda az autós filmekért.
FAST AND FURIOUS: TOKYO DRIFT (2006)
A második film némileg rendhagyó, hiszen nem a világ keleti felén készült, hanem Amerikában. Annyi létjogosultsága azért van ebben az írásban, hogy a történet viszont a driftelés körül forog, illetve szinte az egész film Japánban játszódik.
Természetesen ez alkalommal is egy fiatal srác a főszereplő, aki mániákus autóversenyző, amivel annyi galibát okozott, hogy a börtön fenyegeti. A szülei, lévén a fiú még csak középiskolás, úgy döntenek el kell hagynia az Egyesült Államokat és egy jóval szabályozottabb társadalomba, Japánba küldik. Itt persze a srác egyből megtalálja a helyét, és egyből beleszalad a helyi yakuzafőnökbe is.
Már az elején le kell szögeznem, hogy a film készítői a húzós akciójeleneteken túl szinte semmivel nem voltak tisztába. Nemhogy Japán és társadalma volt teljesen homályos előttük, hanem általában a világ törvényszerűségei is.
Az első dolog, ami szembeötlött, mi több gyakorlatilag majd’ leszédültem a székről, a fiú valós és filmbeli kora. A főszerepet alakító Lucas Black nevezetű figura most töltötte be 24. életévét, de ennél is jóval idősebbnek látszott. Úgy kb 30-nak. Abszolút hiteltelen volt, mint gimnazista és nem csak a külsejét, hanem egész lényét tekintve. Nem baj, nyeljük le a békát. Ahogy ez megtörtént, máris szembesülni kényszerülünk a következő finomsággal. A srác amint belép az osztályba, az első ember, akit kiszúr, az iskola egyetlen nem japán származású lány tanulója. Nem baj, még ezen is túltesszük magunkat, ám jön a következő pofon. Természetesen hősünket egy olyan iskolába iratták be, ahol kizárólag japánul folyik az oktatás, mely nyelvet barátunk egy cseppet sem érti, és ez nem zavarja sem őt, de még tanárát sem. Persze a harmadik ember, akivel összetalálkozik az iskola egyetlen fekete tanulója, de ezen már meg sem lepődünk, mintahogy azon sem, hogy ő is inkább a harmadik x felé tendál.
Még számtalan hasonló vicceskedéssel találkozhatunk a filmben, amiről nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a rendező komolyan gondolta, de az abszulút kedvencemet még meg kell említenem. A főszereplő apja egy régi Mustangot dédelget egy garázsban, legalábbis a lecsupaszított vázat. Az hagyján, hogy a japán telekárak mellett némi luxus fenntartani egy garázst egy roncsnak, de amikor a gimnazista barátaink szereznek egy Nissan motort, ami igencsak elsőkerék hajtásra készült, és egy éjszaka leforgása alatt beszerelik egy hagyományosa hátsókerék meghajtású kocsiba, akkor kikészültem a röhögéstől.
Ami meglepő, hogy mindettől függetlenül mégis egy élvezhető és szerethető filmet kapunk. Mint már írtam, e filmeknél nem a történet a lényeg, hanem a kocsik, és jelen esetben a csajok. A Tokyo Driftben mindből van rengeteg, és meg kell mondjam, nem csúnyák. Az élvezeti értéken persze rengeteget dob az ázsiai színészek szerepeltetése, és az is érdekes, ahogy egy hagyományos, amerikai jellegzetességekkel bíró filmet japán környezetbe helyeztek. Külön jót szórakoztam azon a naív és felszínes hozzáálláson, ahogy az alkotók bemutatták a japán fiatalok életét.
Mindegy. Ez pont az az általánosabb értelemben autós film, amit fentebb említettem: kirobbanó és agresszív, tele-tele hardcore és hip-hop zenével, agyontunningolt kocsikkal, és dögösebbnél dögösebb ázsiai lánykával.
DRIFT (2006)
Végül megérkezünk Japánba, ahonnan az egész móka ered. A szigetország filmesei úgy tűnik nem tűrhették, hogy „nemzeti kincsükről” máshol egymás után készüljenek a sikeresebbnél sikeresebb filmek, csak náluk nem, így hát gyorsan leforgattak ők is egyet. Sajnos azonban túl gyorsan.
Nagy izgalommal telve ültem le ez elé a film elé, hogy végre megnézzem, milyen az autentikus drift film. Hát be kell valljam, nem tudok sokat mondani róla. Egyszerűen nem tudtam húsz percnél többet nézni belőle. Az egész gyakorlatilag egy brazil szappanopera szintű stábbal és technikai felszereltséggel készült, és itt most nem túlzok. A színészek egyszerűen annyira csapnivalóak, hogy rémisztő, a szájukba adott dialógusok pedig még egy alsó tagozatos gyerek közepes házi dolgozatának szintjét sem ütik meg. Komolyan mondom, félelmetes. Az egészet videó kamerával forgatták és még annyi filtert sem tettek rá, hogy a főszereplő miteszerjei eltűnjenek. Mint egy családi felvétel. A versenyekben az hagyján, hogy semmi húzás vagy lendület sincs, de még nevetségesnek sem mondanám azt, mikor egy-egy kanyarban a sofőröket filmező kamera remeg, a színész pedig úgy dől jobbra-balra, a nyilván a stúdióban álló helyzetben lévő autóban, mint mikor mi a játszótéren autóversenyeset játszottunk.
Ez a film annyira rossz, hogy nemhogy a Godzilla filmek naív báját nem hordozza magán, de még B-kategóriásnak sem mondanám. A japánoknak véleményem szerint törölniük kéne az összes kópiát, és megpróbálni meg nem történté tenni ezt az egész projektet.
Hozzászólások
Mind3 filmet láttam, és pont ezek a véleményeim róluk.
Bár a második filmnél kihagytad azt a dolgot
hogy az autósfilmek szerves lényege tehát a versenyjelenete k ebben a filmben hát hogyismondjam egy rakás sz*rral sem érnek fel. A filmben szinte 5 százalék volt igazi felvétel a többi mind computertechnik a, de még az is gagyi. Halálra röhögtem magam mikor a tag a nissan-nal végig driftelte a spirálfeljárót a parkolóházban
a versenyről. Ez a film egy röhej úgy ahogy van. Az első két rész se volt nagy szám de Paul Walker nagyott dobott a filmen, és élvezhetővé tette az egészet. Kár érte, sokkal jobb filmet lehetett volna csinálni annyi pénzből amit behozott az első két rész.
Ha nem értesz hózzá miért kritizálod.
Egyébként sokan pont azt nehezményezik, hogy a Nissan Skyline, ami az egyik legdurvább japán sportautó, még szóba sem kerül a filmben.
Olvasgasd azt a 30 oldalnyi IMDb-s kommentet, ahol ezt kitárgyalják. Nagyjából egyetértenek abban, hogy a motor (legyen az bármilyen), egyáltalán nem passzol a Mustángba.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.