Megkésve ugyan, mint mindig, de idén is a szokásos kommentekkel és filozofálgatásokkal együtt tesszük közzé az idei HKFA jelölések listáját. Ahogy tavaly, idén is van néhány fura és megkérdőjelezhető döntés a zsűri részéről, jópár arra érdemes film kimaradt, sőt, meglepő módon még egy japán produkció is belekeveredett a listába. Ami biztos, hogy idén két mozi dominál, hiszen a Bodyguards and Assassins rekordot jelentő 18, a  Red Cliff II pedig 13 jelölést tudhat magáénak, míg összesen 23 film kapott legalább 1 helyen lehetőséget. Némiképp meglepő, hogy Johnnie To és Ann Hui legújabb rendezése nem zavart túlságosan sok vizet, valamit sajnálatos, hogy az ifjú titánok sem nagyon tudtak beférkőzni a jelöltek közé. Mindezek mellett pedig könnyen lehet, hogy április 18-án egy dokumentumfilm fogja elvinni a szobrocskát!


A legfontosabb kategória idén is felemásra sikeredett, bár azért jobb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt volt. A Bodyguards and Assassins és a Shinjuku Incident helye megkérdőjelezhetetlen, a Red Cliff II várható volt, hogy bekerül és a filmkritikusok nagydíját bezsebelő dokumentumfilm, a KJ jelölése sem meglepetés. Az már más kérdés, hogy mit keres itt egy doku? Az Overheard sem rossz választás, de volt még jópár alkotás, ami ugyanígy simán odaférhetett volna. Csak néhány cím: The First 7th Night, Accident, Night and Fog, Prince of Tears, sőt, még akár a Johnnie To-hoz képest gyengécske Vengeance is ide sorolható. Nehéz megtippelni, hogy Teddy Chan, vagy Derek Yee lesz a boldogabb a díjátadón, de talán a Bodyguards and Assassins esélyesebb.

Ez az a kategória, ahová Wong Jing sohasem fog bekerülni... Nem meglepetés, hogy egy kivétellel ugyanazok a filmek kerültek ide, amik a legjobbak közé, viszont véleményem szerint annak a rendezője fog nyerni, ami bekerült a doku helyett. Ann Hui tavaly talán érdemtelenül nyert, idén viszont minden mellette szól. Lehet, pont ezért választanak majd mást...


Valahogy nem tűnik bizalomgerjesztőnek a trailer alapján az Echoes of the Rainbow, míg a Milkyway produkciók forgatókönyve sohasem a kérlelhetetlen logikáról, hanem inkább a nevükből fakadóan a kreativitásról vált erőteljessé. Ami kiemelkedik a sorból, az egyértelműen a Bodyguards and Assassins, ami amellett, hogy jóval grandiózusabb a többinél, még arra is megoldást talált, hogy a történelmi drámát és a modern, huzaltechnikás kung-fu-t összeházasítsa, ráadásul úgy, hogy mit sem veszt drámaiságából.


Ha valakit kétszer jelölnek, az általában nyerni szokott, most viszont nehéz dolga lesz. Csupa nagyágyú, ám hiába Aaron Kwok remeklése, ha egy rettenetesen rossz filmben volt láható és Lau Ching Wan sem ér fel a Simon Yam-Wang Xue Qi pároshoz. 50-50%, hogy melyikük nyer, annyi szól Simon mellett, hogy ő nem egy hősies valakit alakított a Night and Fog-ban, ráadásul látatlanban lefogadom, hogy nem tudta felülmúlni önmagát az Echoes of the Rainbow-ban. Jópár jelölés után már igazán odaadhatnák neki a szobrot.


Sajnos az öt filmből kettőt még nem láttam, így nehéz átgondoltan értékelni. A három drámából (amik a zsűrik kedvencei szoktak lenni) kettő nem romantikus, így azok felé hajlanék, viszont pont a harmadikban játszik a legnagyobb név (Sandra Ng). Valószínűleg Vicki Zhao és Shu Qi esélytelen, én Zhang Jinchu-ra szavaznék, de lehet, hogy ez egy elhamarkodott döntés.



Ez az egyik legnehezebb kategória, amit úgy jellemezhetnék, hogy egyenlő erők küzdelme. Az egyetlen, akire azt lehet mondani, hogy kevés esélye van, az Nicholas Tse, mert ha a Bodyguards and Assassins-ból választanak, az Tony Leung Ka Fai lesz. Valószínűleg az öreg Tony fog nyerni, mert az övé volt egyúttal a legnagyobb szerep is, de a veterán Stanley Fung sem érdemtelenül kapná meg a díjat.



Amennyire esélytelen Vicki a legjobb színésznő kategóriában, annyira könnyen futhat be a mellékszereplők között. Fan Bing Bing inkább a teljesen kínai produkciókban brillírozik (lásd Wheat), Denise Ho-ra őszintén szólva nem emlékszem, Michelle Ye nem rossz, de nekem a The First 7th Night-ben emlékezetesebbnek tűnt, míg Li Yuchun-tól meglepő lenne, ha első szerepéért pont ebben a kategóriában kapna díjat. Szóval hajrá Vicki, minden mellette szól, ráadásul így a Red Cliff II is bezsebelne egy díjat.

Ennél a kategóriánál volt némi kavar, hiszen eredetileg Wang Bo-Chieh neve is szerepelt a jelöltek között, de valamiért kivették és Li Yuchun vette át a helyét. Már megszokhattuk, hogy elég gyakran szórakozzák el ezt a díjat és adják oda olyan, többségében gyerek szereplőknek, akikről utána soha az életben nem hallunk többet. Ez lehet az esélye Buzz Shiuto-nak (legalábbis arra tippelek, hogy ő a gyerek), míg Aarif Lee abban bízhat, hogy ő az egyetlen felnőtt hímnemű a jelöltek között. Valószínűleg a lányok közül kerül majd ki a győztes és Zhu Xuan talán kicsit több eséllyel bír, mint társai, hiszen mégiscsak egy Oscar-ra jelölt filmben játszott.


Meglepő lenne, ha nem az elsősorban a hangulatával és a képi világával operáló Prince of Tears nyerne. A három akciófilm látványos volt és nagyot szólt, de ennek a kategóriának nem erről kellenne szólnia, az Empire of Silver pedig már azzal elérte célját, hogy egyáltalán jelölték.


Igazán kár, hogy Jackie Chan és Donnie Yen ismét csak képletesen csap össze egymással, igazából csak Hollywood-ban hajtottak végre ilyesmit a Shanghai Knights-ban, az pedig nem mérvadó. Mindegy, ez a kategória végülis nem csak róluk szól, hanem a koreográfusokról, akik ebben az évben is kitettek magukért. A The Storm Warriors kissé kakukktojás, hiszen hiába a koreográfiák, ha azok helyett a CG orgián volt a hangsúly. Szintén kissé túlzó a Red Cliff II jelölése, hiszen abban inkább a nagy háborús jelenetek domináltak, ez a kategória pedig eredetileg a kung fu-ról szól. Ebben a formájában pedig valószínűleg (látatlanban is) a 14 Blades lesz a befutó, hiszen abban Donnie körül forog minden.

 

Itt a legérdekesebb a Dance, Subaru! jelölése, amit egy japán mangából forgattak japán szereplőkkel Japánban, igaz, a nem is rossz reputációval bíró Lee Chi-Ngai rendezésében. Neki köszönhetően van egy kevés HK beütése a produkciónak, de nem valószínű, hogy nyerni fog, még úgy sem, hogy alapvetően zenei produkció. A magam részéről itt a Bodyguards and Assassins sikerét várom, bár a Prince of Tears aláfestő zenéi is nagyon tetszettek.

Mint mindig, leginkább lassú, melankolikus dalok kerültek fel a listára, az üdítő kivételt McDull jelenti. Ennek ellenére nekem Stephanie Sun dala tetszik legjobban, de majd mindenki eldönti maga, melyik sikerült legjobban.


Az öt jelöltből négy elég erős, csak a Kungfu Cyborg lóg ki a sorból, aminek effektjei inkább tűntek digitális rajzfilmnek, mintsem a látvány fokozásának. A Bodyguards and Assassins gyönyörű hátterei, a Written By álomszerű fantáziái, a Red Cliff II monumentalitása mind mind nagyon szép volt, de ebben a kategóriában a The Storm Warriors-nak áll a zászló. Hogy miért? A Pang testvérek semmi mással nem törődtek, csak hogy minden erejükkel megmutassák, milyennek képzelik a jövő wuxia filmjeinek trükkjeit. Ugyan a kora 90-es évek zseniális megoldásai számomra mindig kedvesebbek maradnak, mint a digitális trükkök, azonban meg kell hagyni, ha másban nem is, a látvány terén rendben volt Ekin és Aaron legújabb kalandja.



Csak a Murderer-t láttam, amit alapjában határozott meg a teljesen elbaltázott és a nézőt hülyének tartó forgatókönyv, így Roy Chow-t esélytelennek tartom. Viszont a körülrajongott dokumentumfilm rendezője itt nagy eséllyel indul.


Ugye mindenki egyetért velem, hogy ne anime nyerjen? Abban is, hogy ne egy propagandafilm? Így két alkotást kizárhatunk, marad egy sötét hangulatú kínai thriller (The Message), egy háborús dráma (Nanking Nanking) és a nagyszerű Departures. A magam részéről ez utóbbira szavaznék, de nem lenne meglepetés a Nanking Nanking sem. Vagy mégis a rögtönzött kizárásunk ellenére, a pekingi rezsim felé nyújtott gesztusként, a The Founding of a Republic fog hatalmas vastaps közepette győzedelmeskedni?