belépés∆

Visszatekintő - A hongkongi filmipar 2008-ban 4. rész

Rule Number One

Előzmény...

Folytassuk a sort a legendás category III besorolást kapott filmekkel. Ez az egykoron szebb napokat látott kategória sajnos eléggé szegényes felhozatallal rendelkezett 2008-ban, bár remélhetőleg újra felszálló ágban van. Az eleddig kommersz kis történetekkel előrukkoló Dennis Law munkája, a Fatal Move leginkább a Champions-hoz hasonlítható, legalábbis abban az értelemben, hogy tökéletes példája annak, hogy hogyan tehet tönkre egy hozzá nem értő rendező egy amúgy ígéretesnek tűnő produkciót. Borzasztóan gyenge, elavult számítógépes trükkökkel lerontott látványvilág, céltalan és értelmetlen erőszak, ostobaságokkal teli forgatókönyv húzza le a színvonalat egészen a nézhetetlenségig.

 

Ellenpéldaként a két nullköltségvetésű, amatőrhatású DV technikával leforgatott thrillert lehetne felhozni, mégpedig Wong Jing Hong Kong Bronx-át és Herman Yau Chaos-át. A 90-es évek elejének category III hullámát elindító rutinos mesterek ezúttal ugyan nem tudtak kitörni a középszerből, ám az elképesztően pesszimistára hangolt Hong Kong Bronx hangulata nem lett rossz, még akár kultfilmmé is válhat, míg a Chaos egyfajta színtelen-szagtalan, meglehetősen mesterkélt darabra sikeredett, sajnos a The Untold Story-val a magát a hongkongi filmtörténetbe örökre belevéső Yau nem tudott felnőni a feladathoz. A leginkább figyelmreméltó alkotás Simon Yam első producerként jegyzett munkája, a javarészt ismeretlen, a kínai anyaországból importált stábbal leforgatott Ocean Flame lett, ami művészi színvonalát és mondanivalóját tekintve is messze kiemelkedik a kommersz gengszteres történetek közül. A szintén legendássá vált, 15-20 évvel ezelőtti szoftpornókhoz hasonlítani kívánó alkotás is fellelhető a felhozatalban, ám Chin Man Kei The Forbidden Legend: Sex & Chopsticks-e csak gyengécske utánzata a műfaj koronázatlan királyának számító Chinese Erotic Ghost Story-nak, vagy éppen a Sex & Zen-nek.

Hong Kong Bronx előzetes

Leginkább a női főszerepeket alakító, Hongkongban is egyre népszerűbb japán pornósztároknak köszönhetően érdemes a figyelemre.
A Pang testvérek 2001-ben mozikba került A szem című alkotása óta a hongkongi horror újfent nemzetközi érdeklődésre tart számot, amit talán a sok-sok amerikai remake példáz leginkább. Paradox módon azonban máig szinte mindenki ebből a produkcióból él, gyakorlatilag semmi újdonságot nem sikerült az évek során kitalálni. A főhősök látják a halottakat, akiktől félnek és életszerűtlenül sokan hullanak alá a magasból. A 2008-as felhozatal szinte mindegyike ezekből a már unalomig ismert klisékből építkezik, de szerencsére azért van egy érdekes kivétel is köztük, de hagyjuk azt a legvégére. A sort a MilkyWay Images sokat ígérő darabja, Johnnie To rendhagyó romantikus drámája, a Linger nyitotta, ami azonban egyáltalán necam hozza a rendezőtől megszokott minőséget. Értelmetlen sztori, idegesítő és ellenszenves főszereplő, álmosító hangulat jellemzi a filmet. A már címében is elrettentő Yes, I Can See Dead People az évenkénti szokásos tinihorror kategória tipikus példája, a tinipop idol Steven Cheung-ot húzónévként felvonultató produkcióban a világon semmi eredetiséget nem lehet megtalálni. A Danny Pang által producerként jegyzett, thai ötletgazdák agymenéseiből létrejött Scare 2 Die gyengécske, összelapátolt darabnak érződik, a három, szegről végről kapcsolódó röpke történet közül mindössze a mahjongot középpontba helyező leghosszabb érdemes említésre. Aki szereti a játékot, az legalább ezen az epizódon jól szórakozik, a másik kettő, amik inkább tűnnek videoklipnek, mint valódi filmnek, egyszerűen nem kötik le a nézőt. Shawn Yue harmadik főszerepe, a Rule Number One viszont egy relatíve korrekt darab, bár a rengeteg klisé miatt túl sok meglepetést nem tartalmaz és elsősorban a remek színészi játékról marad emlékezetes (Yue mellett Ekin Cheng sem utolsó a megkeseredett zsaru szerepében). Tsui Hark várva várt visszatérése, a Missing szintén óriási csalódást okozott, hiszen ahelyett, hogy egy hozzá méltó, eredeti, lebilincselő sztorit kapnánk, az első 10 percet követően csak egy, a Pang testvérek munkáit másoló, ötlettelen és unalmas történetet tudott csak összehozni. Egy kis színt az eddig elsősorban a párkapcsolatok szarkasztikus ábrázolásával kitűnt Patrick Kong hozott a műfajba, mégpedig a Forgive and Forget-tel, aminek természetesen ezúttal is a nem minden érdektől mentes szerelem áll a középpontjában, a csavaros sztorija pedig jópofán figurázza ki a fentebb említett alkotásokban komolyan ábrázolni próbált kliséket.

Rule Number One előzetes

Folytatjuk...

Hozzászólások   

#1 Sándor Gergő 2009-11-08 23:02
Két olyan műfaj amit nem igazán szeretek. Míga III. kategóriás filmek közül akad jó, de nagyon sok esetben a pornó sztoris verziót válasszák, tehát gyakorlatilag csak úgy van, mert muszáj némi sztorit adni a filmnek. HK horrort, mint ahogy az összes ázsiai horrort ki nem állhatom. Kivételt tesz a Noroi, bár lehet most megnézve ez sem tetszene már annyira.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Running Out of Time 2 (Am zin 2) (2001)

Running Out of Time 2 (Am zin 2) (2001)

iMDBMint már annyi másik filmjéből is kiderült, Johnnie To a lehetőségekhez képest mindig is igyekezett az újabbkeletű filmjeiben a karaktereket a középpontba helyezni, sokszor még a történet rovására is. 2001-ben érkezett el az az...

Taga Tameni (2005)

Taga Tameni (2005)

  iMDB  A japán filmművészetben az az egyik legszebb, hogy ragaszkodik hagyományaihoz. Gyakran a fiatal rendezők, még ha más a stílusuk és más a trend is, szinte kötelezőnek érzik, hogy készítsenek egy filmet, mely a...

Once Upon a Time (Wonseu-eopon-eo-taim) (2008)

Once Upon a Time (Wonseu-eopon-eo-taim) (2008)

 Amint jelentősebb költségvetéssel gazdálkodhat egy koreai stáb, biztosak lehetünk benne, hogy a végeredmény egy kommersz, középszerű és gyorsan felejthető film lesz. A tisztes iparosmunka ugyan anyagilag kifizetődő, a Once Upon a Time vetítésének első hónapjában...

Neighbour No. 13 (Rinjin 13-gô) (2005)

Neighbour No. 13 (Rinjin 13-gô) (2005)

Japánban népszerű témája van ennek a 2005-ös thrillernek, ami sajnos egy nagyon is létező dologról szól: a gyerekek közti, egy-egy társuk felé irányuló üldözésről és erőszakoskodásról ("bullying"). Felbukkan ez a téma például az {ln:Ichi the...