Előzmény...

A laikus mozirajongóknak minden valószínűséggel Hongkong említésére elsősorban a harcművészeti filmek fognak eszükbe jutni. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen ez a műfaj világsztárok sorát termelte ki magából, éppen elég csak Bruce Lee, Jackie Chan, vagy éppen Jet Li nevét megemlíteni, de a magyar kereskedelmi tévék kínálata sem segített eddig ezt a sztereotípiát megváltoztatni. Mind a mai napig kerülnek ki újabb és újabb munkák a helyi stúdiók berkei közül és a kommersz akciófilmeknek is elmaradhatatlan kellékeivé váltak a jól megkoreografált akciójelenetek. Természetesen a fentebb felsorolt kosztümös filmekben is megtalálhatóak, de helyezzük figyelmünket inkább a tisztán erre épülő alkotások felé. A legfontosabb, egyben leglátványosabb darabot, a Yip Man-t a már jól összeszokott Wilson Yip - Donnie Yen páros tette le az asztalra, mégpedig Bruce Lee mestere életének jócskán dramatizált bemutatásával.

Mint mindent, úgy ezt a produkciót is különféle okok miatt lehet kritizálni (az idejétmúlt japánellenes propaganda, a huzaltechnikás kungfujelenetek, a félbehagyott élettörténet, stb. stb.), ám akárcsak 2 évvel korábban Jet Li Yuan Jia életét feldolgozó Fearless-e esetében, a látvány (majdnem) mindent feledtet. Donnie Yen immáron színészként is kezd értékelhetőt felmutatni, a film sava-borsát adó tökéletesen megkoreografált kungfu pedig mindenképpen elismerésre méltó. Hogy nem eléggé hiteles a mester életútjával kapcsolatban? Hogy sok benne a propaganda? Erre csak annyit, hogy Hongkong sohasem volt a realista drámák hazája.
A Yip Man mellett a többi próbálkozás jószerével eltörpült. A már 2007-ben elkészült, de csak tavaly tavasszal mozikba került mangafeldolgozás, a Shamo elsősorban a brutalitásával tűnt ki, ám egy ilyen sztorit inkább a japán mesterek tudnak jól, átélhetően elkészíteni, hongkongi színekben kissé mesterkéltnek hatott. A Pekingi Olimpia eufóriáját kihasználni próbáló Champions, ami az 1936-os berlini olimpiára készülő első kínai atlétacsapat felkészülését próbálta végigkövetni, elveszett a részletekben és a túlzásba vitt propagandában, míg a Jackie Chan kaszkadőrcsapatából rendezővé előlépett Li Chung Chi és a színészként nem éppen a tehetségéről elhíresült Wu Jing közös projektje, a Legendary Assassin azon bukott el, hogy az akciók helyett érthetetlen lépésként a drámaiságra próbáltak benne koncentrálni. A 2007-es grandiózus tehetségkutató showműsor, a Wushu, aminek létrejöttét az inspirálta, hogy a mostani popsztárok helyett újra igazi harcművészek alakítsák az akciófilmek főszerepeit, az eredményhirdetés után szintén mozifilmmé érett. Az ismeretlen, jóvágású fiatalokat és a minden korábbinál dagadtabb Sammo Hung-ot felvonultató produkció azonban szintén csalódást okozott, hiszen egy rettenetesen sablonos sztorit sikerült csak kiötlenie a nem túl veretes stábnak, az akciójelenetekből pedig csak a formagyakorlatok hitelesek, a bunyóknál viszont ezúttal sem sikerült kifelejteni a huzaltechnikát, így a realitás terén jócskán maradtak hiányosságok benne. A végére hagytam a kakukktojást, mégpedig Dante Lam érdekes próbálkozását, az év gyakorlatilag egyetlen wuxiáját, a Ma Wing Shing képregényéből adaptált Storm Rider - Clash of Evils-t, ami animációs filmként a rajzfilmes kungfu-t igyekezett propagálni. A hongkongi film egyik legnagyobb sikerét, az 1998-as, élőszereplős Storm Riders-t azonban sem kivitelezésében, sem hangulatában nem volt képes utolérni és egy harcművészeti elemekkel felruházott történetet rajzfilmként bemutatni nem éppen szerencsés vállalkozás.

Yip Man előzetes

A harcművészeti alkotások mellett természetesen 2008-ban sem kellett nélkülöznünk a kommersz, látványra hangolt akciókat. Ugyan túlságosan kiemelkedő darabra ezek között sem bukkanhatunk, legtöbbjük azért szórakoztató és minőségét tekintve nem marad el a korábbi évek produkciói mögött. Az év nyertese ezen a téren egyértelműen Shawn Yue volt, aki három főszerepet is kapott, ráadásul mindhárom alkotást szinte egymaga vitte a hátán. Az első ezek között Jingle Ma Playboy Cops-a volt, amiben a remek Yue játszotta a címszerepet. Az eleinte tipikus, könnyed akcióvígjátéknak tűnő sztori elég váratlanul csap át heroic bloodshed-be, ezzel némileg szedett-vedett hatást keltve, ám összességében nem okozott csalódást, ráadásul a kulcsjelenetét két másik alkotásban is lemásolták. Szintén Yue volt a főszereplője a Titanic Filmfesztiválra is elhozott Mocsok (The Moss)-nak, ami a komor hangvételű, reménytelenséget sugárzó akciók közül talán a legjobban sikerült 2008-as darab. Hasonló témát feszegetett Dante Lam The Beast Stalker-je is, amiben Shawn legfőbb riválisa, a szintén nagyszerű Nicholas Tse próbálta saját, tudtán kívül elkövetett végzetes hibáját valamiképpen jóvá tenni. Tse remekelt a filmben, akárcsak az úgy látszik, végre befutó Nick Cheung is, ám a kissé erőltetett sztori és a Playboy Cops-szal megegyező kulcsjelenet némileg lerontotta az összképet. Érdekes próbálkozás volt a kínai-hongkongi koprodukcióban, Wong Jing szárnyai alatt összehozott The Underdog Knight is, amiben egy jóravaló, fogyatékos főhőst igyekeztek megvezetni a bűnözők, ám a nem akármilyen propagandát felvonultató végjátékban természetesen minden megoldódott. Egy újkeletű elgondolásból született meg az első hivatalos, hollywoodi alkotásból adaptált hongkongi remake, mégpedig Benny Chan Connected-je, ami az idehaza is bemutatott, 2004-es Mobilnak a másolata. A külsőségek terén elsőosztályú a produkció, elismerésre méltó szereplőgárda és látványos akciók kényeztetik a nézőt, ám a jellegzetesen és idegesítően hollywoodias, spirálszerűen felépített forgatókönyv (nálam legalábbis) kiverte a biztosítékot. Ez utóbbi miatt lett véleményem szerint az év csalódása a Connected, amit a nagy hírverés ellenére meglehetősen kevés HKFA jelölés is alátámaszt.

Playboy Cops előzetes

Folytatjuk...