Visszatekintő - A hongkongi filmipar 2008-ban 1. rész
A hongkongi filmipar évtizedek óta érdekes színfoltja a világ filmművészetének, ráadásul a relatíve kevés produkció miatt elég jól szemmel is tartható. Amíg például Indiában évente 1200, Japánban mintegy 400 alkotás kerül a mozikba, addig Hongkongban mindössze 70-80 filmet forgatnak ugyanannyi idő alatt, ráadásul ezek nagy része leginkább csak a helyi közönség számára élvezhető, aminek okai majd az ezt taglaló bekezdésben lesznek bővebben kifejtve.
Sajnos a hongkongi mozi manapság némileg háttérbe szorult, főleg a 90-es évek elejei aranykorhoz viszonyítva, de a szigetvilág és a kínai anyaország egyre szorosabbá váló kapcsolatának köszönhetően a 21. században is folyamatosan fejlődik és átalakul. A legnagyobb kihívást pontosan ez jelenti a helyi filmesek számára, hiszen az 1997-es Kínához való visszacsatolást követően megnyílt egy óriási piac előttük, ám ennek meghódításához egyúttal számtalan problémával is szembe kellett nézniük. A két legfontosabb ezek között a hosszas elszigeteltségnek betudható kulturális különbségek, valamint a nyelv. Ez utóbbit az utólagos szinkronizálással ugyan könnyen ki lehet küszöbölni, a kulturális beállítottságok eltérése viszont leginkább az anyaországbeli cenzorokkal folytatott harcokon látható. Ez az egyik fő mozgatórugója annak is, hogy a korábban rendkívül népszerű triádokat-gengsztereket heroizáló eposzok abszolút visszaszorulóban vannak, akárcsak a sokszor "erkölcstelen" témákat feszegető, a legendás Category III besorolást kiérdemlő darabok. Az erősödő kínai befolyás persze a filmipar szinte valamennyi elemében megtalálható. Ma már szinte nincs olyan hongkongi produkció, amiben ne lenne hallható a mandarin dialektus és ennek eredményeképpen egyre több az anyaországból, illetőleg Tajvanról érkezett sztár is a produkciókban. Ez persze korábban sem ment ritkaságszámba, hiszen megannyi hongkongi legenda gyökerei nyúlnak vissza a kontinentális Kínába, ám amíg annak idején megtanulták a kantoni dialektust, vagy legalábbis leszinkronizálták őket, addig manapság már nyugodtan használhatják az anyanyelvüket. Egyre feltűnőbbek a propagandisztikus momentumok is, amik egyrészt a kínai nép egységét, másrészt a kínai birodalom erejét hivatottak bizonyítgatni.
Painted Skin előzetes
A fejlődés ellenére egyáltalán nem lehet kijelenteni, hogy a 2008-as év kiemelkedő lenne a hongkongi filmvilágban. Nemzetközi érdeklődésre számot tartó alkotás ugyanis nagyon kevés készült és ezek között is sok olyan produkció van, ami igazából rétegműfaj. Nagyjából a Red Cliff, Painted Skin, Sparrow, Yip Man, CJ7 ötösfogat, és a jópár fesztiválon bemutatott The Moss alkotja a nemzetközi mércét megütő darabok listáját. Mindenképpen örömteli eseménynek számított John Woo és Tsui Hark régóta várt, ám főleg Hark esetében felemásra sikerült visszatérése és szokás szerint feltűnt egy-két új, fiatal tehetség is a színen, azonban a korábbi években nagy hírnévre szert tett filmesek közül bizony sokan hiányoztak. Valószínűleg sokkal emlékezetesebb év lett volna, ha a Pang testvérek nem csak producerként működnek közre két felejthető darabban, ha az elmúlt 2 évben a HKFA-n a legjobb rendezőnek megválasztott Patrick Tam és Peter Chan sem ül a babérjain, valamint az utóbbi évek talán legismertebb rendezője, Andrew Lau sem az Egyesült Államokban próbálkozik befutni. Az sem szolgálta igazán a minőséget, hogy olyan remek színészeket hagytak parlagon a producerek, akik mindig biztos nézettséget és megbízható, magas színvonalú alakítást hoznak. Egyetlen alkotásban sem láthattuk Aaron Kwok-ot, Lau Ching-Wan-t, Shu Qi-t, Miriam Yeung-ot (ő mondjuk kilóg a névsorból), Chow Yun-Fat-et, ráadásul az évenkénti szokásos Jackie Chan blődli is kimaradt. Öröm az ürömben, hogy a „vetésforgónak” köszönhetően 2009-ben valószínűleg valamennyien visszatérnek majd.
The Moss előzetes
Hozzászólások
A triádos/gengszt eres sztorikkal kapcsolatban igazatok van, bár az Ocean Flame kellemes meglepetés volt. Ott nem nagyágyúk a főszereplők, igaz, nem is igazán a triádok közötti harcok állnak a középpontban. Ha ilyenből akarnának megint jót gyártani, akkor valahogy úgy kéne hozzáállni, mint anno Andrew Lau-ék a Young & Dangerous-hoz. Viszont ott a másik oldal, hogy az egyre erősödő kínai befolyás és a cenzúra miatt nehéz dolguk van. Még egy olyan könnyed darab is a cenzúra áldozatává vált hónapokra, mint a Lady Cop & Papa Crook. Kicsit röhejes... :)
Az 2009-es évről pedig mindent elmond, hogy az eddigi két legjobb darab közöttük Wong Jing alkotása. Bár gyaníthatóan a legjobbak még nem jöttek ki DVD-n, majd szokás szerint január/február táján nézhetjük meg őket.
Szinkronizálásról annyit, hogy én marhára szeretem amikor van az alap kantoni és arra rábeszélve a mandarin. De én még alapból a mandarin szinkronokat sem szeretem, sőt alig birok így végignézni egy filmet. Ha az a eredeti akkor más...
Lényegesen jobb filmek mentek a 80-as és 90-es években. De ugyanez elmondható az USA filmekről is.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.