Ázsiafilm

Már megint egy triádfilm Hongkongból. Akár unottan kereshetnénk mást helyette, azonban ha jobban utánanézünk, mi is ez valójában, akkor már egész érdekesnek tűnhet. Nem csak a remek szereposztás miatt, hanem elsősorban a színésznőből remek rendezővé érett Sylvia Chang-nak köszönhetően (véleményem szerint sokkal tehetségesebb, mint az agyonsztárolt Ann Hui), aki jó szokása szerint forgatókönyvíróként is jegyzi a Run Papa Run-t. Triádfilm női szemszögből nézve? Ez már egész más megvilágításba helyezi a sztorit és aki valami másra számít, mint általában, az bizony nem fog csalódni.

A triádfilmek központi karakterei általában hihetetlen menőséggel megáldott figurák szoktak lenni, akik céljaik elérése érdekében gátlástalanul gázolnak át mindenen és mindenkin, méltó ellenfelük általában csak a rivális banda vezetője, esetleg a rámenős rendőr lehet. De mi a helyzet akkor, ha a főnök szerelmes lesz, ráadásul hamarosan apa is? A Lee Tin-yun életéből mintegy 20 évet bemutató történet során mindez kiderül.


A történet eleje kissé kaotikus, csapongó stíluskavalkád, kezdve Lee Tin-yun még a stáblista alatt látható álmával, amiben ismételten megjelennek a Sylvia Chang filmjeiben csak a komikus jelenetekben feltűnő CG effektek. Közben a stáblistán producerként feltűnik Jackie Chan neve is, amiből hirtelen asszociálással még akár azt is elképzelheti a néző, hogy valami olyasmit fog kapni, mint a Rob-B-Hood-ban. És valóban, Louis Koo itt is babázik, de a hangulat szerencsére jóval komolyabb. Már persze csak egy idő után, hiszen Rene Liu belépője a kissé szeleburdi ügyvédnő szerepében már-már Mary Poppins-ra hajaz, még apró musical betét is van, ahol az elmaradhatatlan mandarin dialektusban énekel el két dalt is.


Az első 20-25 perc tehát a „te jó ég, mi sül ki ebből?” kérdés köré összpontosul, aztán egyre inkább kitisztul a kép. Lee Tin-yun felnőtté válását követhetjük végig, ami talán paradox módon úgy nagyjából 30 éves kora körül kezdődik. De vajon a triádfőnök életformával teljesen megbékélt, kissé vad férfit jó útra térítheti-e egy szerető feleség és egy imádnivaló kislány, nem beszélve a fiát bűnöző életmódja miatt folyamatosan ostorozó mamáról? A lassan-lassan cseperedő lányka elől pedig titokban tudják-e tartani apja „foglalkozását”? A rendezőnő ezt a témát járja végig kissé talán túlságosan is hosszan, ám eléggé részletesen.


Ha messzebbről vizsgáljuk a történetet, tulajdonképpen ugyanarról szól, mint a Hong Kong Bronx, csak amíg ott a triádok közül kiszakadni akaró emberek reménytelen helyzetét a durvaságokkal és a brutalitásokkal igyekeztek szemléltetni, addig Chang elsősorban az elsőre aprónak tűnő hétköznapi problémákra helyezte a hangsúlyt. A feleség apja nem tolerálja, hogy egy alvilági figura került a családba, meglepő galibák forrása lesz a tetoválás, arról nem is beszélve, hogy a kislány nevelgetése szintén nehézségekbe ütközik, stb. stb..


A színészi játékra nem lehet panasz, hiszen a tavaly szintén (akkor csak forgatókönyvíróként) Sylvia Chang nevéhez fűződő Happy Birthday-hez hasonlóan itt is a Louis Koo és Rene Liu alkotta páros alakítja főszerepeket. Igaz, ezúttal a szokás szerint brillírozó Koo a központi karakter, Liu szinte „csak” statisztál neki. Mindkettejükről elmondható, hogy sokkal jobb illik már hozzájuk a szülői szerep, mint a Happy Birthday-beli egyetemisták. Koo a kicsit színpadias, időnként a nézők felé „ki-kiszólogató” Lee Tin Yun-t remekül hozza, szerethető figuraként ábrázolja, aki amennyire tőle telik, igyekszik is jó útra térni, ám a triádok közül kikeveredni nem olyan egyszerű. Az idősödő Lee megformálásához szükséges őszülő frizura és szakáll kissé mókásan fest, azonban Koo játékát még ezek sem befolyásolják. A mellékszereplők közül feltétlenül érdemes kiemelni a Lee Tin-yun mamáját játszó Nora Miao-t, a 70-es évek Shaw Brothers akcióinak egyik ismert alakját, aki majd’ 30 év után ezzel a szereppel tért vissza a mozivászonra. Rajta kívül a felnőttkorba lépő kislányt alakító Liu Yihan, a film elején a röhejes frizurájával hódító Lam Suet és Max Mok, valamint a Rene Liu papáját játszó Ti Lung méltó még az említésre (az öreg kungfuharcos ezúttal sem hazudtolja meg magát!).


Sylvia Chang filmje tehát sok szempontból figyelemre érdemes alkotás, annak ellenére is, hogy az általam korábban látott munkáihoz képest a színvonala nem kiemelkedő. Mind a triádok életét női szemmel, kis túlzással a háttérből láttató nézőpont, mind a triádokkal kapcsolatba kerülés problémáinak bemutatása, mindpedig annak sugallása, hogy nem éri meg közéjük keveredni, érdekessé teszi a sztorit, a keresztény vallás beillesztése pedig külön poén, a film legjobb pillanatai közé tartoznak a kínaiak dilemmáit bemutató jelenetek az „idegen” istennel kapcsolatban. Sajnos a kissé lassú, vontatott tempó és a helyenként előtörő melodráma pillanatok miatt veszít az élvezhetőségből, de még így is az eddigi legjobb 2008-as hongkongi filmek között van a helye.

iMDB