Ázsiafilm

A Romance of Three Kingdoms a kínai irodalom négy leginkább respektált regényeinek egyike (a másik három a Water Margin, a Dream of the Red Chamber és a Nyugati Utazás), így természetszerűleg az ottani filmipar szinte a kezdetektől előszeretettel nyúlt a témához. A mozik mellett a szórakoztatóipar szinte minden szegmense elővette a történetet, született belőle TV-sorozat, videojáték, kínai manhua (képregény), japán manga és még gyűjtögetős kártyajáték is. Épp ezért nem volt meglepő, mikor több, mint egy évvel ezelőtt John Woo bejelentette, hogy elkészíti saját adaptációját, Red Cliff címmel. Az viszont már annál inkább, hogy hónapokra rá szinte a semmiből előkerült egy trónkövetelő, mely hasonlóan nagyszabásúnak ígérkezett, ám a Red Cliff folyamatos botrányokkal tarkított, akadozó produkciós folyamatával szemben sokkal jobban előkészítettnek tűnt. Vagy csak a biztos siker érdekében összecsapták, hogy a jóval nagyobb várakozással övezett versenytárs előtt kerülhessen a moziba?

Nemzeti eposz feldolgozása lévén a fentebb felvázolt versenyhelyzet koránt sem lehetett olyan éles, minthogy első látásra tűnhet. Mindkét mozi nyilván megkapta a maga nem csekély mértékű állami finanszírozását, s még valószínűbb a kínai filmgyártás általános tendenciáit figyelembe véve, hogy központi kezdeményezés sugallta a filmek elkészítését, s így az alkotóknak nem kell túlzottan aggódniuk egy esetleges bukás miatt.

A nagyobb kihívás viszont szintén a regényből fakadt, mely eredetileg (még a XIV. században) 24 kötetben jelent meg, s összesen 120 fejezetet számlál. Egy ilyen hosszúságú, rengeteg szereplőt felvonultató és nagy időintervallumot átfogó történetet filmre vinni szinte lehetetlen. A Three Kingdoms: Resurrection of the Dragon rendezője, Daniel Lee így kénytelen volt sajátos eszközökhöz nyúlni, hogy megbirkózzon a feladattal. A film csak egy karakterre, a nevenincs közkatonából legendás tábornokká avanzsált, hősként tisztelt Zilong történetére koncentrál, ami egyértelműen hálás téma egy ilyen film számára. Szinte tálcán kínálja mind a nagy csatajeleneteket, mind az egyéni párbajokat, az intrikát és a szerelmi szálat nem is említve. Lee azonban ezzel nem elégedett meg, s egy sajátos eszközhöz nyúlt.

A film tempója iszonyatosan fel lett pörgetve - nyilván, hogy minden beleférjen – olyannyira, hogy az egész alig több, mint másfél óra. Ezalatt a főszereplő életéből 32 évnyi történést ismerhetünk meg, kisebb-nagyobb ugrásokkal, jobban mondva ismernénk, de az igazság az, hogy szinte semmivel nem kerülünk hozzá közelebb, mint az első öt percben. S ha már a központi karakterrel így érez a néző, el lehet képzelni, hogy a mellékszereplők jelleme, akiknek száma egy tucat körül mozog, mennyire lett kidolgozva.  Az egyik csata torkollik a másikba, s a köztes narratív részek szinte csak jelzés értékkel vázolják fel, hogy miről is szólna a cselekmény, mik a szereplők motivációi és milyen viszony fűzi őket egymáshoz. Ráadásul ezen kapcsolatok folyamatosan változnak, ám ezt érzékeltetni nem volt több lehetőség egy-egy mondatnál. A színészek mindent megtettek, de egyszerűen nem kaptak elég mozgásteret: Andy Lau-nak egyszerre kellett megformálnia egy huszonéves ifjoncot és egy agg tábornokot, s jellemfejlődésének érzékeltetésére összesen, ha három snitt szolgált. Sammo Hung szinte alig jut szóhoz, s ha igen akkor csak egyetlen mondatot ismételget, Maggie Q többet játszik egy húros hangszeren és párbajozik Andy-vel, mint amennyit beszél, s amit mond, az is nagyrészt súlytalan.

Maguk a csatajelenetek és párbajok egyébként rendkívül látványosra sikeredtek, jól és logikusan lettek kidolgozva, s a film első részben remekül kiegészíti őket a fentebb említett gyors történetmesélés, amit egy darabig akár sajátos filmnyelvnek is lehet értelmezni. Azonban ahogy telik az idő a mögöttes tartalom hiánya miatt a lendület kifúj, s mintha maga a rendező is feladta volna a küzdelmet, hogy lépést tartson saját munkájával. Az utolsó ütközet már maga a káosz.

A Three Kingdomson látszik a próbálkozás, ám a végeredmény sajnos egy hack ’n’ slash játékra emlékeztet, amiből még a hangulat is hiányzik az itt-ott felcsendülő, igen jól sikerült zenei aláfestés ellenére is.

imdb