Ázsiafilm

Kim Ha-Neul 1978 február 21-én született Szöulban egy négytagú család idősebbik gyermekeként, az akkor még háromtagú familia a későbbiek során egy öccsel is gazdagodott. Ha-Neul (nevének jelentése magyarul „ég”) a koreai diákok szokásos életét élte, tanulmányait a Yong Gok általános iskolában kezdte, majd a Yang Kang középiskolában, valamint a Keung Ok lánygimnáziumban folytatta. Az érettségi után 1997-ben a Szöul Művészeti Intézményt látogatta, mégpedig film szakon.

Ugyancsak 1997-ben debütált a filmvásznon is, mégpedig egy szinte ismeretlen filmben, aminek az angol címe Seventeen Seventeen volt, Ha-Neul pedig minden valószínűség szerint egy diáklányt alakított benne. Egy évvel később a Bye June következett, amiben már a női főszerepet is ráosztották, illetve a Doctor K, aminek a bemutatása átcsúszott 1999 januárjára. Ez utóbbi film egy orvosos fantasy volt, amit a Fantasporto filmfesztiválon jelöltek is az év legjobb fantasy filmje díjára.


További filmek helyett azonban egy ideig a tévésorozatok világába tett néhány kirándulást. Ezek közül az első a Happy Together címet viselte és már a címről is ordít, hogy egy igazi, jellegzetes koreai romantikus melodráma volt, amiben olyan híres színészekkel játszott együtt, mint Lee Byung-hun,  Cha Tae-hyun, Song Seung-hun, illetőleg a későbbiek során gyakorlatilag a vetélytársának kikiáltott Jun Ji-hyun. Ezt a sorozatot egy másik hasonló témájú melodráma, az Into the Sunlight követte, amiben szintén Cha Tae-hyunnal játszott együtt, majd az évet a Ghost című sorozattal zárta, amiről sajnos nem áll rendelkezésre érdemleges információ. A sorozatoknak köszönhetően arca egycsapásra ismertté vált, ebből kifolyóan pedig keresetté is, a reklámfilmek készítői előszeretettel kezdték szerződtetni, csak 1999-ben az LG és a Motorola is mobiltelefont reklámozott vele, valamint a Max coffee-t is ő reklámozta. Természetesen a reklámfelkérésekből mind a mai napig kedvére válogathat, az alábbi linkeken egy LG és egy Rosehill reklám tekinthető meg.


A fiatal színésznő az ezredforduló évében forgatta első ismert filmjét, ami a Doctor K-hez hasonlóan ismét némi fantasy és sci-fi beütéseket hordozott magán, azonban természetesen mindezek mellett jókora hangsúlyt fektetett a melodrámára is. Ez volt a Ditto, amiben Ha-Neul egy 1979-ben élő lányt alakított, aki egy rádió segítségével képes kapcsolatot teremteni egy 2000-ben élő férfival. Amellett, hogy a film maga is elég jó kritikákat kapott, Kim színészi képességeit is csillogtathatta benne, így tovább növelhette elismertségét.


Persze a nézők java része továbbra is elsősorban a tévésorozatokból ismerte, amikben szívesen vállalt szerepet. 2001-ben a The Sky Love (erről sincs túl sok információ) után a 18 részes Secret következett, természetesen a szokásos melodráma műfajban. Egy évvel később újabb két sorozat főszerepét vállalta el, a Piano a korábbi sorozatokhoz hasonló hangulatú volt, a beszédes című Romance viszont egy hamisítatlan romantikus komédia sorozat, ami megalapozta Ha-neul későbbi komikai hírnevét, ráadásul pedig a 2002-es MBC Drama Awards legjobb színésznő díját is bezsebelhette érte.


Miután a sorozatban felfedezték remek komikai képességét, előre borítékolható volt, hogy hamarosan a romantikus filmeket futószalagon készítő Korea mozivásznain is fel fog tűnni egy hasonló figurát alakítva. Erre 2003-ig kellett várni, amikor is bemutatásra került a My Tutor Friend, amiben Ha-neul egy házi tanítót játszott, akinek egy gazdag és nagyon „menő” többszörösen bukott diákot kellett rábírnia a tanulásra. Egy évvel később egy újabb hasonló szerepet vállalt el, ezúttal egy remek képességű hazudozót formált meg a Too Beautiful to Lie című filmben, aki a kezdeti ártatlannak tűnő lódítások miatt kerül egyre lehetetlenebb helyzetekbe. Az alakítása olyan jól sikerült, hogy a Baeksang Arts Awards legjobb színésznője díját ítélték oda neki érte. Akárcsak a My Tutor Friendet, ezt a filmet is előszeretettel hasonlították össze a My Sassy Girllel és szinte mindenhol meg is jegyezték, hogy egyik Ha-neul film sem veszi fel vele a versenyt. Mindettől függetlenül azonban mind a két romantikus komédia így is a stílus legjobb koreai darabjai közé sorolható.


Igyekezett azonban menekülni a komikai szerepbe való beskatulyázástól, hiszen a Stained Glass című sorozatban ismét visszatért a melodrámák világába, míg a másik két 2004-es filmjében egyrészt a kalandfilmek, másrészt a horror műfajában is kipróbálta magát. Az első ezek közül a nagy reményekkel és nagy költségvetésből javarészt a kanadai Sziklás-hegységben leforgatott Ice Rain volt, azonban a kalandfilm és a melodráma ötvözete, illetőleg a túlságosan is sablonos történet nem nyerte el a nézők tetszését. Némileg hasonló véleményekkel illették a kritikusok és a nézők is a Dead Friendet, ami a Tale of Two Sisters által beindított horrornak látszó lélektani drámák hullámát igyekezett meglovagolni, ám a korábbi hasonló alkotásokhoz képest nem sikerült a készítőknek túl sok újat felmutatni benne, leszámítva Ha-neul-t, aki ebben a szerepben is jól játszott.


A 2005-ös év meglehetősen csendesen telt számára, még az is lehet, hogy egy kis szünetet akart tartani a karrierjében és előnyben részesítette a hobbijait, azaz az utazást és a zenehallgatást. 2006-ban azonban újult erővel tért vissza és leforgatta egyrészt az Almost Love című filmet, amiben ismét együtt játszott a My Tutor Friendbeli partnerével, Kwon Sang-wooval, valamint egy 16 részes romantikus tévésorozat, a 90 Days of Love női főszerepét is ő játszotta.


2007-ben eddig egy újabb filmjéről lehetett hallani, mégpedig a Six Years in Loveról, illetőleg 2008 februárjában fogják vetíteni legújabb tévésorozatát On Air címmel, amiben a tévésorozatok forgatásának hátterébe nyerhet majd bepillantást a néző, Ha-neul pedig egy feltörekvő sztárt fog alakítani benne.