belépés∆

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

Amikor először aktuális lett volna, hogy írjunk 2007 legsikeresebb hongkongi produkciójáról, vagy ha úgy jobban tetszik, az évenkénti szokásos, világot elkápráztató kínai blockbusterről, akkor elmaradt, de most a magyar mozibemutató kapcsán újfent időszerűvé vált, hogy végre cikk szülessen róla kis lapunkon. 40 millió dolláros költségvetés, hihetetlen mennyiségű statiszta és számítógépes effekt, agyonajnározott Jet Li alakítás és egy olyan történet, ami talán még a Távol-Kelet iránt annyira nem fogékony néző számára is emészthető. Röviden összefoglalva ez Peter Chan többszörösen díjnyertes alkotásának lényege, de vesézzük ki egy kicsit bővebben!


The Warlords (Tau ming chong) (2007)

Mint már megszokhattuk, minden évben menetrendszerűen érkezik a kínai nyelvterületről, általában kínai-hongkongi koprodukcióban egy-egy mozi, amivel mintha demonstrálni szeretnék, hogy az ország a filmművészetben is nagyhatalom. A sort a Tigris és Sárkány nyitotta, majd szép sorban a teljesség igénye nélkül érkezett a Hős (Hero), a Repülő tőrök klánja, a The Banquet, a Curse of the Golden Flower, valamint 2008-ban sem maradtunk megaprodukció nélkül, hiszen John Woo a Red Cliff-fel szintén ebben a kategóriában próbálkozott. A The Warlords sok érdekessége közül az egyik, hogy a rendezője, Peter Chan nemhogy a háborús, de úgy egyáltalán, az akciófilmek terén sem rendelkezett tapasztalattal. Ez persze egyáltalán nem hátráltatta abban, hogy jó érzékkel állítsa össze az egyrészt valós történelmi alapokon nyugvó, másrészt a klasszikus heroic bloodshed-eket megidéző, kissé talán túlságosan is szentimentálisra hangolt sztorit, ami nagy vonalakban a legendás Chang Cheh Blood Brothers-ének a feldolgozása. Mindez persze nem véletlen, Chan az A Better Tomorrow) megtekintése közben döntötte el, hogy ő is készít egy, a férfibarátságot boncolgató heroic bloodshed-et, mert szerinte a mai filmekből ez a téma teljességgel hiányzik.

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

Az 1860-as években járunk, a Ching dinasztia uralkodásának vége felé, amikor is a vallási hátterű Taiping lázadás zajlott, aminek vezetője, Hong Xiuquan Nanking-i székhellyel egy mintegy 30 millió fős birodalmat épített ki. Az ellentétes oldalakon álló feleket belső viszályok is megosztották, így meglehetősen kaotikus időszaknak számított, amit a nyugati hatalmak a legtermészetesebb módon igyekeztek kihasználni, mindkét oldalnak jó pénzért árulták a lőfegyvereket, dupla haszonra szert téve ezáltal. A belső ellentétek és az ezekből fakadó árulás áldozata lesz Pang Qing-Yun is, akinek seregét lemészárolják, egyedül ő marad csak életben úgy, hogy halottnak teteti magát. A gyávaságának és elárultságának terheit magával cipelő Pang-ba egy rejtélyes nő hozza vissza az életkedvet, aki az együtt töltött éjszaka után nyomtalanul eltűnik. A megélhetést kereső férfi hamarosan találkozik Jiang Wu-Yang-gal, aki harci képességeit méltatva felkéri, hogy csatlakozzon a csapatához. A csapat vezetője Cao Er-Hu, akivel egy ideig remekül megértik egymást, ám egymás kölcsönös tisztelete sem elég ahhoz, hogy az egyre nagyobb babérokra törő Pang generális nagyívű elképzeléseivel egyetértsenek. Ráadásul a rejtélyes nő a puszta létezésével tovább bonyolítja a szálakat.

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

Azt figyelembe véve, hogy egy igazi blockbusterről van szó, a végeredmény teljesen korrekt lett. Ugyan nincsenek benne túl nagy meglepetések és a néző azt kapja, amit vár, a rendező tisztában volt azzal, hogy hogyan kell mindezt úgy tálalni, hogy még ne váljon túlságosan kommerszé a produkció. Igen, van benne hatásvadászat, nem is kevés, némi Kína propaganda sem maradhatott ki belőle és talán a túlságosan kihangsúlyozott heroic bloodshed elemek helyett lehetett volna jobban a nem akármilyen történelmi kor eseményeire koncentrálni, de Chan inkább a biztosat választotta és nem döntött vele rosszul. A mindig fanyalgók bánkódhatnak az elszalasztott lehetőségeken, de ők vannak/lesznek kevesebben.

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

A Hong Kong Film Awards 2009-on 13 kategóriában jelölték a filmet és annak készítőit, amiből nyolcat el is nyert. Ezzel ugyan nem lett minden idők legsikeresebb darabja, hiszen Peter Chan nem tudta saját rekordját megdönteni (a Comrades, Almost a Love Story-val 9 díjat söpört be), de ez a mennyiség sokat elárul arról, hogy még a filmkritikusok sem nagyon tudtak mibe belekötni. A szavazáson 2007 legjobb filmje lett, ami önmagában nem nagy bravúr, hiszen hasonló kaliberű munka nem került ki több abban az évben a stúdiókból. Hogy Chan lett a legjobb rendező, az már nagyobb elismerés, de a legtöbbet emlegetett dolog az, hogy Jet Li végre Pang generális megformálásával elérte egyik legnagyobb álmát, hogy immáron nem csak akciósztárként, hanem színészként is elismerték munkásságát. Ehhez ugyan elég nagy bátorságra volt szüksége, hogy kitörjön a már régen ráosztott skatulyából, de mindent elvállalt, hogy ez megtörténhessen. Jet nem száll szembe az árulókkal, hanem halottnak teteti magát? Ki hitte volna, hogy a Fearless után ilyenre vetemedik... Jóképű fogpasztareklám akcióhős helyett egy koszos, gondterhelt és megkérdőjelezhető elvek alapján kérlelhetetlenül döntő figurát alakít? A tökéletesen koreografált kungfu jelenetek helyett egy időnként mások segítségére szoruló harcost formál meg? Korábban mindez elképzelhetetlen volt. Megérdemelte érte a legjobb színész díjat, még úgy is, hogy jópár másik remek alakítás volt mellette versenyben.

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

Díjat nyertek a képi világ megalkotói is, azaz az operatőr, a művészeti rendezés, a kosztümök és a vizuális effektek kategóriákban sem volt esélyük a többieknek. A kosztümösök és sminkesek munkájára hívnám fel leginkább a figyelmet ezek közül, hiszen a korábbi mega-eposzok szereplőivel szemben itt nem idealizált hősök vannak, hanem hús-vér harcosok, akiknek sem az ízléses és divatos ruházkodásra, sem a tisztálkodásra nem maradt idejük. A borostás, portól barázdált arcok, a harcok nyomait viselő páncélzatok remek hangulatfokozók! A vizuális effektek ugyan ismerősek lehetnek más produkciókból (például a Red Cliff-ben ugyanezt a technikát használták), a legfőbb erényük azonban az, hogy a rendező képes volt úrrá lenni rajtuk és nem vitte el a totális effektorgia irányába a látványvilágot. Igen, láthatunk leszakadó végtagokat, pixelágyúkat, egy a tíz ellen csatákat és egyéb érdekességeket, de még valahol a realizmus küszöbén marad meg az összkép és ez egy nagy pluszpontot érdemel.

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

Az már a korábban említettek miatt nem meglepő, hogy ugyan rengetegen (szám szerint nyolcan) jegyzik a forgatókönyvet, mégsem sikerült bezsebelniük az elismerést. Ez véleményem szerint elsősorban annak köszönhető, hogy a karakterek egymás iránti kölcsönös tiszteletét nem sikerült teljes mértékben hihetően kidolgozni, ez inkább egyfajta „dogmaként” fogható fel többszöri végignézés után is. A régóta együtt harcoló Er-Hu és Wu-Yang párosából vajon minek a hatására vált Wu-Yang Pang generális feltétlen hívévé? Igazából nem derül ki, csak sugallják Wu-Yang narrációján keresztül, hogy sok párbeszéd zajlott közte és Pang között. Az viszont érdeme a scriptíróknak, hogy úgy alakítják a szálakat, hogy a néző időnként Er-Hu-val, időnként Pang-gal szimpatizál.

The Warlords (Tau ming chong) (2007)

Ugyan a színészek közül minden Jet Li-ről szólt, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a többi főbb karaktert sem akárkik formálták meg, ráadásul a rendező igyekezett valósággal rájuk szabni a szerepeket. A kissé teátrális játékáról elhíresült Andy Lau testhezálló szerepet kapott Er-Hu személyében, míg Kaneshiro Takeshi sem először játszotta a háttérbe szoruló szépfiút. Fontos karakter volt még a nő, akit a szépséges Xu Jinglei formált meg, jól, de a vágyak tárgyaként alig pár mondata volt a két óra során.
A The Warlords tehát messze nem hibátlan alkotás, ám jó érzékkel egyensúlyozik a tömegek számára fogyasztható blockbusterek és az igényes nézőközönség igényeinek is megfelelő magasabb színvonalú alkotások határmezején. Ami valamivel a korábbi, még sokkal inkább wuxia, mint háborús filmek fölé emeli, az az azokhoz képesti sokkal realistább kivitelezés, ami a hollywoodisztikus elvárásokkal rendelkező néző számára is sokkal fogyaszthatóbbá teszi a filmet. Nincsenek repkedő, legyőzhetetlen kungfu-t produkáló hősök, csak bátor harcosok, akik az elveik miatt végül saját esküjüknek sem tudnak megfelelni. Röviden: érdemes rá megváltani a mozijegyet!

iMDB


Előzetes

Hozzászólások   

#1 oldfan 2009-02-05 00:20
A mozi hol hősies, hol elborzasztó, hol pedig megindító. Minden együtt van benne, de az igazi katartikus hatás valahol mégis elmarad. Egyetértek Yezyvel, ennek oka a forgatókönyv nem durva, de mégis meglévő belső ellentmondásaib an keresendő. Összességében azért több pozitívumot tartalmaz a történet mint melléfogást, így nagyonis ajánlható jó moziként.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Killer's Mission (Shokin kasegi) (1969)

Killer's Mission (Shokin kasegi) (1969)

Tomisaburo Wakayama 1969-ben egy olyan karaktert indított útjára, amelyhet a pályafutása során még többször visszatért. A "Shokin kasegi", nem más, mint a sógun személyes harcosa, aki kizárólag az ő parancsainak kénytelen engedelmeskedni, minden más ügyben,...

Neighbour No. 13 (Rinjin 13-gô) (2005)

Neighbour No. 13 (Rinjin 13-gô) (2005)

Japánban népszerű témája van ennek a 2005-ös thrillernek, ami sajnos egy nagyon is létező dologról szól: a gyerekek közti, egy-egy társuk felé irányuló üldözésről és erőszakoskodásról ("bullying"). Felbukkan ez a téma például az {ln:Ichi the...

In Memoriam Kurosawa Akira: Véres trón (Throne of Blood) (Kumonos…

In Memoriam Kurosawa Akira: Véres trón (Throne of Blood) (Kumonosu jou) (1957)

Véres trón (蜘蛛巣城) (1957)iMDBKurosawa Akira előszeretettel dolgozott fel színműveket és regényeket a világirodalom klasszikusaitól, a történeteiket átültetve Japánba. William Shakespeare színművei közül a Lear királyt késői remekművében, a Ran-ban ültette át a történelmi Japán világába,...