Ázsiafilm

 IMDb

Ezen a héten jelent meg DVD-n az idén talán legnagyobb várakozással övezett film, a dél-koreai illetőségű The Host. Ronald Emmerich 1998-ban gondolt egy nagyot és elkészítette a ázsiai filmtörténet legismertebb szörnyetegének amerikai adaptációját, a Godzillát. Az eredetiből gyakorlatilag kiölte azt, amitől az sikeres volt, és helyette felruházta az amerikai filmgyártás azóta már szinte védjeggyé vált negatívumaival, mint a rossz színészi játék, vagy a katasztrófális dramaturgia. A koreaiak most ugyanezt tették, bár a végkifejlet kicsit másképp sült el. Fogtak egy hagyományos amerikai szörny-sztorit és hozzáadták saját filmgyártásuk erősségeit.

A film USA-orientáltsága már a kezdő képsoroknál kiderül. Az Egyesült Államok katonáságának egy titkos koreai bázisán egy némileg merev, idősödő tudós, hogy tekintélyét bizonyítsa, segédjével több liternyi mérgező anyagot öntet bele a lefolyókba, melyek természetesen a közeli folyóba torkolnak. Pár évvel később furcsa, mutálódott élőlény tűnik fel, mely méreténél fogva ugyan nem veszélyes, de agresszíven viselkedik. A probléma csak az, hogy nem áll meg a növésben…

Tehát a történet sablonos, pontosan olyan, mint egy amerikai tucatfilm. A rendező, Joon-ho Bong azonban már több nagyon komoly munkával is megörvendeztetett minket, úgy, mint a Barking Dogs Never Bite, a Memories of Murder, vagy az Antartic Journal, és most sem hagyott cserben minket. Mint ahogy gyakran az amerikai filmekben is beskatulyázzák az ázsiaiakat kicsi, mókás, ugra-bugra és ronda embereknek, most jön a revans és bizony itt feltűnik a szörnyen buta, naív, akciófilmeken nevelkedett, de hősies tengerészgyalogos, vagy a kancsal és őrült tudós. A humor egyébként elég meglepő volt a filmben, valahogy az ember nem számolt rá a promóció alapján. Ettől függetlenül a viccek szerintem illenek ebbe a moziba, pont jól vannak időzítve, és kellően borongós, fanyar hangvételűek. Ez az a fajta erős és nyers humor, ami a koreai filmek sajátja, és ami miatt bizony nagy kultusza van az ott készülő vígjátékoknak. Drámai helyzetekben, ahol az amerikaiak szeretnek dagályosan, szinte agresszíven az érzelmekre hatni, itt bejönnek ezek a bizarr poénok, és a kifejezetten jól esik, hogy megússzuk a véresen komoly frázisokat.

A főszereplő, a szörny ábrázolása több oldalról is jól sikerült. A megalkotás természetesen full CG, ebben nem sokban különbözik amerikai társaitól, de nem is marad el mögöttük. Másrészről nem csak egy rajzolt figura. Tetszett, hogy nem egy üres bábút mozgatnak fel alá, aminek egyetlen jellemzője van, hogy emberekkel táplálkozik. Barátunknak bizony vannak szokásai és háttere, látjuk, hogy nem egy űrlény, hanem földi élőlényekből mutálódott. Megvan az odúja, és ha megtámadják, bizony menekülőre fogja. Számomra nem volt kifejezetten gonosz élőlény, csak éppen szereti az emberi húst. Na persze ezek az attribútumok nincsenek műviesen kihangsúlyozva, nem akarják a nézőt megríkatni sem.

Van persze másik főszereplő is, a Park család. Ez a film nem csak egy szörnyfilm, hanem egy olyan család drámája, melynek minden tagja saját jellemkomikummal bír. A színészek tökéletesen alakítják az ugyan nem túl bonyolult, de az ehhez a stílushoz éppen megfelelő karaktereket. Nincs izzadságszag és teljesen átélhető az, amit kapunk az egyébként igen neves színészektől, mint Kang-ho Song, Hie-bong Byeon, vagy Hae-il Park.

A fényképezés hagyományosan koreai, gyönyörű képek, hangulatos helyszíneken. Mivel vízi szörnyről van szó, ezért igen sok időt töltünk vízparton, esőben, hidak alatt. Szerintem ez a kis ötlet nagyon egységessé teszi a filmet, ennyire kevés is elég ahhoz, hogy valami sajátos, egyedi hatást elérjünk. A zene is kellemes, bár nem lóg ki, nem hívja fel magára a figyelmet. Érdemes néha azért odafigyelni, hogy mit is hallunk, kellemes meglepetésekben lehet részünk. Számomra az egyetlen negatívum, hogy néhol kicsit talán vontatottnak éreztem, de nem volt vészes.

Azt mondom, hogy ez egy mainstream film, olyan, ami tucatjával árad a legnagyobb filmgyárból, Hollywoodból. Talán nem meglepő, hogy egyes híresztelések szerint 2008-ra elkészül az amerikai remake. Nem szabad nagyon sokat várni tőle, se mondanivalót, se mélységet, azonban kellemes szórakozást nyújt, a koreaiakra jellemző igényes kivitelezéssel. Talán túl sok volt a reklám körülötte és már látszik az a szokásos eset, hogy az emberek előre túlértékelték magukban és ezért nyilván sok vitát fog kiváltani. Én azon az állásponton vagyok, hogy meg kell nézni, minek az alternatívájára készült, és ha így nézzük, szerintem jól szerepelt.