Lehet, hogy ha csak a besúgók vannak ott és a tévé nem, akkor azért emelkedettebb a hangulat... 
Ebben mondjuk van valami. Lehet elvitték volna a csápolókat munkatáborba egy kis továbbképzésre.
A csápolás hiányán túl az tűnt fel, mintha halálra unták volna magukat, legalábbis egyesek arckifejezését tekintve.
Állítólag az északi zene kimerül a balladákban és a klasszikus népzenében, na meg persze a mozgalmi dalárdákban.
Elképzelhető, hogy most találkoztak először popzenével? Mintha egyesek arcára ez lett volna írva:
Ez meg mi a franc?
A legdurvább a vége. A díszlet közepén ott az egész Koreai-félsziget képe, gondolom ez valami békülősdi gálaest volt. Az állami tévében akármit le nem adnak, tehát a cenzorok az utolsó kameraállás felvételét is hatszor átbeszélték, hogy maradjon-e vagy sem.
És erre a végén a békülés jegyében bevágják a pártfunkcionárius kisasszony megvető szájhuzogatását.
Milyen kedves gesztus.
