Chungking Express
A film két történetet mesél el. Az első történet április 30.-ról május 1.-ére virradó éjszaka játszódik, két külön szálon fut, majd végül a szálak találkoznak. A 223–as rendőrt április 1.én elhagyta a barátnője. A nyomozó persze azt hitte, hogy a lány, May csak viccelt, aztán kiderül, hogy mégsem. Folyton hívogatja őt telefonon, de a lány nem válaszol a hívásokra. Minden nap vett egy május elsejei lejáratú ananászkonzervet. Azért ananászt, mert May azt szerette. Fogadalmához híven 30 nap után megeszi az összes konzerv tartalmát. Ezzel a cselekedetével pecsételi meg szerelmi kudarcát, melyet csak a neonfényes hong kong-i éjszaka orvosolhat. Egy bárban ülve elhatározza, hogy beleszeret az első nőbe, aki az ajtón belép. A másik szálon egy szőke nőt figyelünk, akin napszemüveg és esőkabát van. Kiderül, hogy a nő kábítószer-kereskedő. Ráadásul, bajban van, mert a pakisztáni összekötőknek a reptéren nyomuk vész az árúval együtt. A nő keresni kezdi őket, még egy kislányt is elrabol az információ reményében, majd otthagyja egy nagy adag fagyival. A nőt üldözni kezdik a megbízó emberei, de elmenekül. Ezután tér be abba a bárba, ahol a 223-as búslakodik. Együtt isznak, majd egy hotelben kötnek ki, ahol a nő elalszik, a rendőr pedig régi amerikai filmeket néz és eszik, többek közt négy Konyhafőnök kedvence-salátát. Majd kocogni megy. Csipog a személyhívója: a nő születésnapi üdvözletét küldi, majd megy, és kinyírja a megbízóját, egy amerikai fickót. A nő a leszámolás után eldobja a szőke parókát. A 223-as a futásból a büféhez megy, ahol összeütközik a Faye nevű büféslánnyal.
Itt átlépünk egy másik történetbe. A 633-as rendőr (ő egyenruhás, ellentétben a 223-assal, a két rendőr nagyjából egy korabeli) mindig a Midnight Express büféből viszi stewardes kedvesének a Konyhafőnök kedvence-salátát. Ám a lány elmegy, és a szakító levelet, valamint a rendőr lakáskulcsát a büfében hagyja. Faye, aki naphosszat a California Dreamin’-t üvölteti, a kulcsokkal feljár napközben a 633-as rendőr lakásába, és titokban átrendezi. Aranyhalakat hord az akváriumba, színesebbre cseréli a férfi ingeit, papucsát, ágyneműjét, fogmosópoharát, a szardíniakonzervek címkéit; az óriási fehér plüssmacit óriási Garfieldre váltja, és a California Dreamin’-t teszi a cd-játszóba a What a Difference a Day Makes helyett, ami a stewardes kedvence volt. A 633-as esténként bánatában a szappannal, a felmosóronggyal beszélget, és csak a szíve veszi észre, hogy valaki színt visz az életébe. De végülis randevút beszél meg Faye-jel a California nevű bárban, ám hiába vár. A lány inkább az igazi Kaliforniába ment. Egy év múlva találkoznak újra, Faye-ből stewardes lett, a 633-as pedig megvette a büfét.
Én többek között azért kedvelem Wong Kar-Wai-t, mert egy látszólag egyszerű történetből képes egy komplex mozit összerakni, ami az elejétől a végéig leköt. Ügyesen oldotta meg a két történet egymásbafonódását. Szinte csak abból venni észre a váltást, hogy a színészek kicserélődnek. Színészi játék? Ha végignézzük a szereposztást, látható, hogy nem amatőrökkel van dolgunk... Tony Leung, Faye Wong, Takeshi Kaneshiro, Brigitte Lin. Elég sok a monológ a filmben, bár ez nem újdonság a rendezőtől. A zene is nagyon jó.
