Ó. Először is megkövetek mindenkit, aki bántónak érezte a hozzászólásomat.
Már csak azért is, mert először vagyok a fórumon, nem jellemző, hogy hozzászóljak bármihez is, talán még annak idején a geekz-en szólaltam meg néhányszor.
Szóval megvannak a személyes kedvenceid - tőlem ezek a filmek nagyon távol állnak -, mind 2005 előtt készült, de elismered, hogy vannak jó filmek az utóbbi 7 évből is. Akkor még mindig nem értem, hogy ebből hol következik, hogy hanyatlóban a koreai filmipar? Az én személyes kedvencem például a Memories of Murder, 2005 előtt készült (ha nem csal a memóriám), de ettől még nem látom az irtózatos színvonalcsökkenést. Ja, azt lehet mondani, hogy egyes filmrendezők nem csinálnak már annyira jó filmeket, mint korábban, elérte őket a szenilitás, megcsapta őket a pénz szaga, kiégtek, mittudomén, de fiatal rendezők hada jön ki évről évre, nem hiszem, hogy meglehetősen különböző ízléssel ne lehetne találni köztük jókat. A remekművek meg úgyis véletlenszerűen tűnnek fel. Azt én is elismerem, hogy volt ott 2003-2005 körül egy-két olyan év, amikor - szerintem véletlenül - több jelentős alkotás is született egymáshoz közeli időpontban. És azt is elismerem, hogy kezdenek elhálivúdosodni a filmek, néhány borzasztó próbálkozás arra, hogy vagy koreai rendezőket importáljanak az amerikai stúdiók vagy hogy koreai filmeket dolgoztassanak fel amerikai rendezőkkel - szóval ez iszonyú visszatetsző. De mivel még túl friss a dolog és elég szűk kört érint, inkább azt gondolom, hogy ez egy nagyon rosszul sikerült kísérlet. A koreai karakterek és történetek egyszerűen nem élnek internacionalista környezetben. De erre szerintem már a nagy "bölények" is rájöttek, főleg a jegyárbevételekből, úgyhogy hajlandó vagyok nekik még egy esélyt adni. Bocs', ha most okoskodónak tűnök, de a koreai mentalitást ismerve a rendezőik iszonyú tempóban fognak visszakotorni hazai környezetbe, ha azt érzik, hogy elveszítik az otthoni nézők szimpátiáját - és akkor már nem számítanak a hálivúdi filmgyárak meg a zsozsó, a hazai népszerűséget nem adnák fel semmiért. (Nézd meg Kim Kidok példáját, ha már a kedvenceid közé tartozik - amikor kezdték itt Európában, szerintem méltatlanul amúgy, felkapni, és elkezdett nyugat-európaias stílusú filmeket gyártani, egy ország megutálta, mert nem értették. Na, most direkt megnéztem a Pietá-t tőle, semmi európaiasság nincs már benne, érezhetően a koreai nézők szimpátiáját akarja visszaszerezni. Az én kedvenc rendezőimmel is hasonló történik.) Na, a hosszú kitérővel csak azt akartam nyökögni, hogy egyetértek, hogy hálivúd piszkos keze betette a lábát a koreai filmgyártásba, de 7 év távlatában (2005-től 2012-ig) mégsem érzek általános hanyatlást, legfeljebb azt, hogy többet kell keresgélni a filmek között, hogy jót találjon az ember, bármit is jelent ez a különböző ízlésű embereknek. Sokkal inkább azt látom, hogy míg a 2000-2005-ös nemzetközi/magyar koreai filmfelhozatal egy szűk értelmiségi réteget hozott lázba, az idióta filmsorozataiknak köszönhetően egy más ízlésű (fiatalabb) közönség kezdett el a koreai filmekért rajongani az utóbbi években. Szóval nem a filmek, hanem a közönség színvonala esett.
A tendenciát látva én is nekiálltam filmismertetőket gyártani, hogy az - általam - értékesebbnek vélt filmeket bemutassam (elsősorban a fiatal függetleneket), plusz feliratokat ezerrel, de kezdek belefáradni, hogy még az "elhivatott" koreaifilm-rajongók is a tucatfilmeket keresik. De én vagyok öreg, belátom.
Nálam is volt egy év, talán a 2010-es, már nem emlékszem, amikor eléggé elkeseredtem az év végén, hogy alig láttam évközben jó koreai filmet, de aztán visszatért a kedvem, mert - jó sok utánajárással ugyan - a következő években bitang jó darabokat láttam. Az első szerelem - nekem a Memories of Murder - az mindig első és megismételhetetlen marad, de ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy hanyatlást látok a filmiparukban. Változást, ja, az értékesebb filmek, ahogy írtátok, az indie felé mozdul el, de ezzel együtt tudok élni.
A nickname-es dolgot nem értem.
