Akumu tantei (Rémálmok nyomozója)
"Remarkable and remake-able storyline": ezt írta valamelyik kolléga, és jól írta. Az az igazán furcsa, hogy eddig még nem csaptak le a filmre, az ázsiai piacot monitorozó halivudi szakmunkások. Mintha direkt olyan (zsáner-)dramaturgiája lenne, mint a tipikus nyomozós-misztikus filmeknek, de közben J-horrornak is tökéletes. (Nb: ha ilyen lennne minden j-horror, akkor kedvelném a műfajt.)
A 19 colos monitoromon lehet, hogy nem jött volna át az élmény, de moziban, szélesvásznon iszonyat erős hangulata van a filmnek. Nincs értelme a történetet és a vizualitást különválasztani és összemérni (aztán az előbbit hozni ki vesztesként), mert a sztorit épp a tsukamotoi zsenialitás emeli a zsánerszint fölé. Még mielőtt összenyáladzanám a fórumot, azért sorolnék pár negatívumot (SPOILER): 1. hibák a narratív mátrixban (vö: logikai bukfencek) 2. a film sötét hangulatát megbontó utolsó jelenet 3. a Rémálom-nyomozó makulátlan j-popsztár feje (nem kellene egy kiégett, depressziós embernek kicsit gyűröttebb arccal rendelkeznie?)
Szóval: számomra igen erős mozi-élményt jelentett a film, annak az eldöntését meg, hogy hol a helye a Tsukamoto életműben, a szakértőkre bíznám.
10/8