Nálam nincs stratégia. Hál'Istennek viszonylag filmértő baráti köröm van, én meg elég diktatórikusan állok a témához. Azt nézzük, amit én akarok és kész... Eddig nem panaszkodtak. A legjobb barátomanál meg a csajszimnál a következő volt a sorrend, bár ez sem stratégia. Az Akirával kezdtem, még 1993-94 környékén, aztán néhány év múlva a Tűzvirágokkal és végül az Ichi. Talán ezért nem mertek panaszkodni
Egyébként az én tapasztalatom, hogy akit nem érdekelnek komolyabban a filmek, vagy csak a Hollywoody ipari anyag, azokkal nem igazán érdekes foglakozni. Legalábbis a megtérítéssal nem. Aki viszont már túlesett ezen a két fázison, az talán vevő lesz a dologra, ott visuont majdnem mindegy, hogy mit adsz neki, csak valamilyen tekintetben jó legyen.
Így van, a legtöbb embernél nem lehet sikert elérni, mert a következő szituáció alakul ki: Mondom, hogy van egy nagyon jó filmem. Felcsillan a szemük és jön az alapkérdés : Szinkronos? Na most aki ezzel kezd, azzal már nem is érdemes foglalkozni...
Aki nem ezzel kezd, annál a második probléma akkor jön elő, amikor mondom, hogy melyik nemzet állította elő a filmet. Jön egyből az "hát én úgy utálom a sárga filmeket" meg hasonló szövegek. Szerencsére vannak, akiknél ez sem jön elő, ők már a filmvilágra nyitottabb emberek, náluk lehet keresnivalója az embernek és tapasztalatom náluk úgy 50% körüli a tetszésindex. Ja és elsőre a véres filmek nem szoktak sikert aratni, meg a túl lassúak sem, inkább az ilyen szebb sztorik, mint a The road home, a Tavasz nyár..., A hős és társaik.