A Chinese tall story (Ching din dai sing) (2005)
Egy Tripitaka nevű szerzetes (Nicholas Tse) az indiai Shache városba megy, bizonyos szent szutrák megszerzéséért (ha minden igaz), azonban egy csomó démon támadja meg őt és a tanítványait. A tanítványok végül (szó szerint) kilövik a helyszínről és miután felébred, már egy Meiyan nevű finoman szólva is gnómszerű leányzó (Charlene Choi) felügyeletére van bízva, akinek a mamája megparancsolja, hogy egye meg a szerzetest és ezzel a fiatalságát konzerválhatja. Tripitakát azonban ez kevéssé izgatja, inkább a tanítványait szeretné megmenteni. Később már Meiyan is inkább evés helyett a szerzetes szívét szeretné. Úgy nagyjából erről szól az egész történet, persze szerepel még benne 1 ufó is, „aki” vagy „ami” szintén segíti a szerzetest, a végére a gnómból angyal lesz, meg még Buddha is megjelenik…
Az értékeléssel finoman szólva is gondban vagyok… Lehet, hogy az volt a gond, hogy este 11-kor kezdtem el nézni a filmet, de a sztorit nem nagyon értettem. Szépen zajlottak az események, de nem igazán lehetett következetességet találni benne. Ez az egyik nagy hibája a filmnek. A másik pedig a szerintem túlzásba vitt animációrengeteg. Sokszor nem lehet eldönteni, hogy most éppen filmet nézek, vagy egy számítógépes játék átvezető képsorait. Már a Zu legendájában is nagyon zavaró volt a sok animáció, de itt ez hatványozottan igaz. Gyakorlatilag ugyanaz a hiba itt is, mint az amerikai filmek többségében, hogy a technikai kidolgozásra vitték a hangsúlyt egy jól eltalált történet helyett. Hol vannak már a régi jó Chinese ghost story szerű wuxia filmek? Leszerződtettek két húzó nevet, két jó színészt a főszerepekre (Charlene Choi és Nicholas Tse), akik szegények játszanának is, de igen sűrűn a technika dolgozik helyettük. Apró gond a technikával, hogy ebben a filmben elég rondák lettek az animációk. A film végén levő buddhafej kidolgozása a régi 486-os gépekre írt játékok színvonalát idézte számomra. Összefoglalva : ezt a filmet nem ajánlom megnézésre senkinek se, mert gagyi.
