Egyéb (nem-ázsiai) filmek

Promenád a gyönyörbe
Szüleim(!) ajánlására néztem meg ezt a filmet és kivételesen pozitívan csalódtam. A film a 20-as 30-as években játszódik. Kellog éppen feltalálta a gabonapelyhet, és mindenki egészséges életmód-lázban ég. Ebben az időszakban robbannak ki a mindenféle új mozgalmak is, mint a vegetarianizmus, a homeopátia meg egyéb humbugok(elnézést az ebbe a csoportokba tartozóktól  ). A film a végletekig ironikusan, kicsit édesen-játékosan mutatja be a kor fóbiáit, és azt hogy ekkor egy kis szerencsével, magabiztossággal és kiállással jól el lehetett éldegélni, míg mások kemény munkával sem tudtak boldogulni(kuruzsló, okoskodó "úttörő" feltalálók, akik nők megujjazásával vagyonokat kaszálnak!!!   ). Dr. Kellog a főszereplő haláli figura(Antony Hopkins), és nagy hírnévnek örvendő tudós-orvos. Egy egészség őrző szanatóriuot alapított, ahol a gazdag vandégek a professzor találmányai és gyógymódjainak segítségével kúrálhatják ki magukat a különféle kórokból, mint pl a húsevés, vagy az alkohol fogyasztása, vagy akár a szex. Egy jó film, érzékletes ám mégis vaskos humorral és kitűnő környezetben. Mindenkinek ajánlott!

El Topo - A Vakond

Jim Jarmusch különös filmje, a Törvénytől sújtva (Down By Law) után azt hittem, hogy ennél furcsább vadnyugati filmet már nem fogok látni, azonban Alejandro Jodorowsky kultuszfilmje, az El Topo megtekintése után rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem. Ez a film valószínűleg azon a határon van, amit már nem lehet túllépni anélkül, hogy a film fogalma szét ne törne. A vadnyugati film hangulata és környezete csak keretként szolgál a filmhez, mert ez sokkal inkább egy önző, kiszámíthatatlan, értelmezhetetlen, szürrealista, avantgárd alkotás, tele keresztény és keleti szimbolikával, furcsa szereplőkkel, abszurd jelenetekkel, fekete humorral, meztelen nőkkel és a Superstar zenéjére emlékeztetően tévelygő elektromos gitárhangokkal.

Alejandro Jodorowsky meglehetősen egocentrikus fickónak tűnik, tekintve, hogy ő a filmje főszerelője, a Vakond, állítása szerint a film róla szól, továbbá a filmben a karaktere Istennek nevezi magát. De az El Topo, ha róla szól is, nagyon jól össze van rakva. A történet egyszerű és csapongó, van benne lemészárolt falu, próbatételek (négy mester, akiket le kell győzni), valamint a legjobb mesei hagyományoknak megfelelően El Topo meghal, de ezzel természetesen nem érnek véget kalandjai. A filmben fellelhető szimbólumok sokszínűsége és hihetetlen mennyisége egy avantgárd versre emlékezteti az embert, amit olvasva az ember pár sor után feladja a hiábavaló próbálkozást, hogy értelmezgesse és felboncolgassa a szimbólumokat és az összetett költői képeket, és inkább megkönnyebbülten, az agyát kikapcsolva továbbolvas, élvezve a művészet csupasz, érthetetlen és megfoghatatlan szépségét. Igazi l'art pour l'art mű ez, önmagáért való és megközelíthetetlen, amit csak nézni és hallgatni kell és más semmit.

a vakond valóban nagyon ütős film, bár érdekes, hogy te a western felől közelítettél hozzá. és milyen igazad van. hihetetlen vizuális társítások vannak a filmben, aki az ilyesmire fogékony, annak mindenképpen ajánlható. nem emlékszem mikori film, de jodorowsky nem elválaszható a nagy amerikai tripphullámtól, főleg, hogy azt mondta, szerinte egy filmnek olyan hatásának kell lennie, mint egy bélyegnek. hoffmann századik születési évfordulóját például méltóképp meg lehet ünnepelni egy jodorowsky filmmel.

a vakond valóban nagyon ütős film, bár érdekes, hogy te a western felől közelítettél hozzá. és milyen igazad van. hihetetlen vizuális társítások vannak a filmben, aki az ilyesmire fogékony, annak mindenképpen ajánlható. nem emlékszem mikori film, de jodorowsky nem elválaszható a nagy amerikai tripphullámtól, főleg, hogy azt mondta, szerinte egy filmnek olyan hatásának kell lennie, mint egy bélyegnek. hoffmann századik születési évfordulóját például méltóképp meg lehet ünnepelni egy jodorowsky filmmel.

És tudsz még ajánlani hasonló filmet? Ehhez foghatót talán csak kettőt láttam, egyik a Meztelen ebéd (Cronenberg remek filmje Burroughs drogos könyv-víziójából), a másik a Felső tízezer (angol címét nem tudom, imdb-n nem is találtam, pedig nagyon kéne aviban, azért ennél a kettőnél jóval visszafogottabb).

a vakond valóban nagyon ütős film, bár érdekes, hogy te a western felől közelítettél hozzá. és milyen igazad van. hihetetlen vizuális társítások vannak a filmben, aki az ilyesmire fogékony, annak mindenképpen ajánlható. nem emlékszem mikori film, de jodorowsky nem elválaszható a nagy amerikai tripphullámtól, főleg, hogy azt mondta, szerinte egy filmnek olyan hatásának kell lennie, mint egy bélyegnek. hoffmann századik születési évfordulóját például méltóképp meg lehet ünnepelni egy jodorowsky filmmel.

Mekkora ötlet Nehéz elképzelni, hogy egy dupla hofival a nyelved alatt végigülj egy filmet, úgyhogy aki szereti mindekettőt, annak megoldja minden problémáját ez a film... Hát ezt látnom kell... ööö.. persze csak kiváncsiságból...

Hát a bélyeget nem próbáltam, de nem hiszem, hogy annyira erős (főleg Tetsuo-n és Oshii filmeken edződött nézőknek ), de azért eléggé elborult film.

The War Game (angol, 1966)

1966-ban a BBC tévécsatorna készített egy dokumentumfilmet, amely egy gondolatkísérletet végez: mi történne, mire lehetne számítani egy Nagy-Britannia és Oroszország közti atomháború (kölcsönös atomcsapások) esetén? A film sok tényt közöl és rengeteg aprólékosan megvizsgált eseményt ismertet, amelyek nagy valószínűséggel megtörténnének a valóságban. A film készítése során a Hirosimát és a Nagaszakit ért atomcsapáson kívül tanulmányozták Drezda, Darmstadt és Hamburg bombázását is, hiszen nem csak konkrétan az atomrobbanással foglalkozik a film, hanem a háborús viszonyokat megszégyenítő, a különféle készletek hiányából adódó gondokat, pszihológiai és lelki problémákat, rendfenntartási nehézségeket, érdekes és ijesztő jelenségeket (például egy bombázás során létrejött hatalmas tűz által keletkezett talajközeli szél elérheti a 100 km/h-s sebességet is, amivel az embereket egyszerűen odaszippantja a tűzhöz). Persze az atomrobbanással kapcsolatos tények is megdöbbentően hihetetlenek. Egyszerűen felfoghatatlan...
A film nagyrészt a száraz dokumentumfilm stílusánál marad, azonban közben különféle jeleneteket eljátszanak a képernyőn. Természetesen jónéhány olyan rémisztő, a maga teljes egészében talán felfoghatatlan dolgot mutatnak, amitől az ember határozottan úgy érzi, mintha egy hatalmas marok szorítaná a torkát (én legalábbis egyre nehezebben kaptam levegőt a szerencsére alig egyórás film alatt...), de a szokásos ellenvetésnek - ez csak hatásvadászat, a néző együttérzésére játszik - ezúttal nincs helye, mert végig érezni, hogy ez a film még így is nagyon messze van a valóság "embertelen" - persze éppen az ember által előidézett - hihetetlen, felkavaró kegyetlenségétől, másrészt pedig ezek a jelenetek is angolosan visszafogottak és tényszerűek. (Például a halottak azonosításának problémáját is logikusan járják körül, példákat hozva a múltból, hogy összegyűjtötték a halottak jegygyűrűit vödrökbe és azokban turkálhattak az aggódók, hátha megtalálják házastársuk gyűrűjét.)
És a filmben elhangzó minden egyes egyszerű ténnyel és következtetéssel új értelmet nyer az a közhely, hogy ennek a háborúnak csak vesztesei lennének... (Az atomháború a "győztes nélküli háború".)
A The War Game elkészítése óta a hidegháború réme már elmúlt, de az tény, hogy egyre több kisebb ország építi meg a maga atomfegyvereit, és az emberi természet nem változott (Kennedy és Hruscsov alatt sem sokon múlott az atomháború kitörése...). Ez a film durvább, mint bármilyen horrorfilm. Aki ismeri a Dr Strangelove-ot vagy a Falloutokat, az feltétlenül nézze meg, hogy tisztába jöjjön a valósággal is, valamint mindenki, aki szeretné tudni, hogy mi történhetett Hirosimában és Nagaszakiban. És aki szeretné tudni, hogy mi történhet még velünk.

Fehér tenyér

Kedvesem tornász multjára való tekintettel ültem be erre a magyar sportmozira. Sem a mai magyar filmeket, sem a sportot nem kedvelem túlzottan, épp ezért ért meglepetésként ez a kis filmecske. A Hukkle óta nem élveztem ennyire magyar filmet, s bár élvezeti értéket készületlenségem, s a váratlanság ereje mindenképpen növelte, azt kell mondjam, kellően motivált állapotba kerültem, s egy kicsit előbújt belőlem a patriotizmus. Vannak a filmnek hibái, lehet kötözködni, de nem egy olyan ötelettel, és értékkel büszkélkedhet, ami valódi modern mozivá avanzsálja. Nagyon tetszett benne a két szálon, két idősikban való mozgás, a párhuzamok, és ahogy a szálak közelednek egymáshoz. Nagyon jók a gyerekszereplők (bár ahogy elnézetem, azok pont nem magyarok), és szinte minden professzionális a kivitelezésben. Egyedül Csisztu kisasszony és nagyonértelmiségi Galamb koma vendészereplése zökkentett ki a film kellemes ritmusából, illetve a folyamatosan növekvő, szépen adagolt feszültségből. Csak az a baj, hogy kevés ilyen filmet csinálunk.
__________________

A mai nap tréningről kitámolyogván a MOM Parkban találtam magam, aholis egy szórólapon elémugrott a hét meglepetése: ma játsszák először a mozikban a Silent Hill-t! Fél óra volt vissza a következő vetítésig, habozás nélkül azonnal vettem egy jegyet, és reménykedve beültem a 7-es terembe.
A bizakodás oka Christopher Gant rendező (Farkasok szövetsége), és a Ponyvaregény társforgatókönyvírója Roger Avary volt, valamint az, hogy volt szerencsém végigjátszani a Silent Hill első három részét (a negyediket még nem fejeztem be), és életem egyik meghatározó játékélménye volt a Silent Hill 1... mily véletlen, a film pont ennek a sztoriját adaptálja, apróbb csavarintásokkal  a történeten...
és milyen csavarintásokkal! régen láttam már "intelligens" horrorfilmet, ahol a látvány nem öncélú, hanem szerepe van az események szálainak kibogozásában (vagy összekuszálásában), egyes eseményeket nem rágnak a szánkba, hanem nyitva hagyják többféle magyarázat felé, valamint néhány olyan finomság is kiderül, amire még csak utalás sem volt a játékokban (pl. mi adja a szirénahangot, ami a sötétebb, másik világ előtűnésének és a szörnyek megjelenésének előhírnöke, vagy mik is pontosan a rémek, melyek Silent Hill utcáit róják).
A látványvilág egy az egyben hozza a várt színvonalat, sötét és nyomasztó, Gant pedig ahol tehette, embereket és maszkmestereket használt a különféle bizarr lények megteremtésére, nem pedig számítógépes effekteket. A zene a játékból van, és egyszerűen zseniális, az egyes részek főcímzenéi visszaköszönnek a film megfelelő helyein.
A sztoriról nem sokat mondanék, mert azzal rontanám az első alkalom élményét, de nálam kiemelkedőnek számít az utóbbi hónapok (évek?) (legalábbis horror-)filmjei között...
8/10

Akkor ezt be is lököm t0rren1en...
Egyébként most Raggie-vel együtt a Firefly-t nézzük, nagyon rá vagyunk kattanva, köszi!

Ramiz kérésének eleget téve, ejtenék pár szót a Drót (The Wire) című amerikai tv-sorozatról:

először is, ez egy krimisorozat, de itt nem az akciójeleneteken van a hangsúly (persze, az is van benne), hanem a nyomozáson. megfigyelések, lehallgatások, stb... a helyszín Baltimor, pontosabban az ottani gettó. ebből kifolyólag a sorozat nyelvezete tipikusan gettós szlenges. az első évad egy gyilkossággal kezdődik, de aztán a fő cél egy kábítószer hálózat felszámolása lesz. a eseményeket mind a rendőrök, mind a célpontok szemszögéből bemutatják. a színészek teljesítménye jó, a karakterek szépen ki vannak dolgozva. azt is megjegyezném, hogy elég lassú, nem túl pörgős, de ettől függetlenül, élvezetes. az évadok 12-13 részesek. eddig 3 évadja van, a 4. idén kezdődik majd az USA-ban. az első két évad itthon is kijött dvd-n, és idén az év vége felé jön majd a 3. is állítólag.

Jet Li film, amerikában készült, azok közül viszont a legjobb. Folyamatosan egyensúlyoz a bóvliság és a kellemes szórakoztatás között, és néhol meggyőződésem, hogy kedvenc Jetünk talán az eddigi legjobb alakítását nyújtja. Ez főleg a film elejére jellemző. Nem rossz film, de ha mertek volna tovább menni a témában, kicsit hitelesebbre, keményebbre csinálni, és mellőzni egy csomó bájos elemet, akkor még maradandó dolog is lehetett volna belőle. Így viszont egy egyszer nézhető valami, Jet fanoknak viszont szigorúan ajánlott.

A Stupeur et tremblements című francia-japán filmet látta közületek valaki? Néha a magyar mozikban is látható Tokiói tortúra címmel és egy belga nőről szól, aki a gyerekkorát Japánban töltötte és az az álma, hogy felnőttként visszakerüljön oda és ott dolgozhasson. Mindez be is következik, de a munkahelyen nem az történik, amire számított...
Kicsit hasonló dolgot akar a film bemutatni, mint a Lost in translation, de szerintem sokkal látványosabban.  Ha véletlenül valakinek megvan, az szóljon, mert kéne ez a film nagyon. Anno moziban láttam, már akkor megfogott.

Terápiaszerűen azért nézek amerikai filmeket, nehogy talajt vesszek.
Most az X-men 3. volt az áldozat.
Hihetetlen mennyire nem tudnak ott játszani. Annyira gyengék, és színpadiasak voltak az alakítások, hogy nevetséges volt. A látvány az OK, minden mást lehet lehúzni a WC. Mondjuk ezt itt feleslegesen mondom.

Transformers film

http://www.transformersmovie.com/

Kiváncsi vagyok a Frak, a macskák rémét mikor dolgozzák fel az amcsik