Japán filmek

Love on Sunday: Last Words
Kedvenc rendezőim egyike, Hiroki Ryuuichi egy igen fura történetet hozott össze ezúttal. Aki látta az egy évvel korábbi, csak simán Love on Sunday címmel forgatott filmjét, annak a képi világ nem lesz ismeretlen, viszont egy merőben más (és egyes, fontosnak tűnő részleteiben nem kidolgozott) sztorit nézhetünk végig. E pár nem kidolgozott részlet miatt a film középső harmada nehezen követhető és szimplán illogikusnak tűnik, aztán a végére rendeződnek a dolgok, a zárójelenet pedig tökéletesen szemlélteti Hiroki felfogását az érzelmekről. Mondjuk a szemléltetéshez kellett egy Horikita Maki is.  Összességében egy jól eltalált dráma, ami egyben junai és tinédzserfilm is (bár csak 1 darab szerepel belőlük), kár a középső harmad döccenőiért, így csak 3.5/5, pedig az első és utolsó harmad gyakorlatilag tökéletes.

Jön majd egy ilyen ijesztgetős izémizé horror film a Morning Musume lánycsapat egyik oszlopos tagjával jó véresen.
映画『劇場版 ほんとうにあった怖い話3D』予告編
http://www.jpop.hu/forum/index.php?s=&showtopic=756&view=findpost&p=45346

Először is: Horikita Maki  
Másodszor: Horikita Maki  

őőő igen. És ez egy tök jó film volt. Az egész film lagymatag, de ez jól illik a történethez, ami szintén nem bővelkedik végletekben. Az ilyeneket szeretem. Maki karakterét is sikerült közel hozni a nézőhöz. Nem az történik vele, hogy elszáll és mesebeli, szép dolgok történnek vele, mit ahogy ezt pár haldoklós filmben megfigyeltem. Inkább csak úgy van és abban az elszigetelt kis világban megismerjük az érzéseit. Tökre élveztem. Néhol tényleg kissé elnagyolt a történet, de az nem baj annyira, úgyis Maki van a középpontban, rá kell koncentrálni.

Kameramozgás, az zsír, olyan mintha ott lennél a jeleneteknél. Nem az a professzionális munka, így sokkal emberközelibb. A történetnek pedig nincs igazából lezárása, így a nézőkre hagyják, hogy mi történhetett Makival a későbbiekben.

Nem igazán tudok rosszat mondani erre a filmre. Mondjuk egy Nobody Knows még mindig sokkal ütősebb, de ez sem rossz.
Makit pedig szeretjük, főleg, ha ilyen karaktereket játszik.
 

Toad's Oil
Yakusho Kouji úgy látszik, megirigyelte Kishitani Gorou ambícióit és így gyorsan ő is színészből rendezővé avanzsált, ráadásul ahogy hírlik, nem is ez lesz az egyetlen próbálkozása. Ez utóbbi igazán jó hír, mivel jócskán felülmúlta Kishitani filmjét minden téren, még azzal együtt is, hogy az elsőfilmes rendezők gyermekbetegségei azért kiütköznek a bő 2 óra során. Yakusho nemes egyszerűséggel a halált próbálta "közelebb hozni" a nézőhöz, mégpedig olyan módon, hogy a történet mentes mind a melankóliától, mind pedig a sziruposságtól, sőt, még azt is mondhatnánk, hogy relatíve vidám hangvételű. Yakusho nem csak a rendezést, hanem a főszerepet is magára vállalta, ezúttal egy apát játszik, akit leginkább a tőzsdeüzletek hoznak lázba, a családja inkább csak azután, hogy megtörténik az, aminek nem kellett volna. A történtek után pedig egy fura road movie kezdődik meg, helyenként megmosolyogtató, helyenként fárasztó, helyenként röhejesen gagyi ötletekkel (lássuk a medvét...). A forgatókönyv tehát nem zökkenőmentes, a hangulat viszont zseniális, a zene pedig elképesztően fülbemászó, abszolút telitalálat. 4/5, remek munka egy elsőfilmestől, az már csak hab a tortán, hogy ebben is van néhány színhely, ahol magam is slattyoghattam, a Yokosuka-ban levő öböl menti parkba szivesen visszanéznék.

[trailer] Gama no Abura ( Toads Oil)

Yamazakura
Mit is lehet erre mondani? A rendező Shinohara Tetsuo, a női főszerepben Tanaka Rena, a forrásul szolgáló regény pedig a Twilight Samurai-t, a Hidden Blade-t és a Love & Honor-t is jegyző Fujisawa Shuuhei műve. Azaz minden adott egy gyakorlatilag tökéletes filmhez és Shinohara meg is rendezte. Nyugis, ráérős tempó, gyönyörű képek, jól eltalált karakterek, valamint bőséges betekintést kaphat a néző az akkori japán hétköznapokba. Imádtam, Shinohara nem nagyon tud hibázni. 5/5

Jbox rena yamazakura

Shrill Cries Reshuffle
Nem nagyon emlékszem az első részre, de már az sem volt egy túl nagy eresztés, a második rész pedig kifejezetten gyenge lett. Némi tinihorror beütés az elején, aztán az egész átmegy tinidrámába, amit ráadásul a felnőttek félreértelmeznek (mondjuk nem véletlenül). Az első rész óta a főszerepekben látható idolok még nem tanultak meg játszani, egyedül Osugi Ren hozta a formáját (de ő ugye már úgy 30+ éve nem tiniidol, már ha az volt akkoriban), meg azt a 70-es években gyártott Toyotát bírtam, amivel fuvarozták. A többi gyakorlatilag értékelhetetlen, úgyhogy 1/5.

Higurashi no Naku Koro ni Chikai / Shrill Cries: Reshuffle trailer [english sub]

Mutant Girls Squad
Egyetlen dolog miatt vettem rá magamat, hogy megnézzem ezt a borzalmat. Kiváncsi voltam, hogy Iguchi Noboru képes-e bármit is újítani az eddigi marhaságaihoz képest. Hát, mint kiderült, az újítás kimerült annyiban, hogy maga mellé vette a másik nagy szemétgyártót, Sakaguchi Tak-ot és már odáig eljutott ismertségben, hogy 1-2 nagy név is besegít neki (hogy került ebbe a selejtbe bele Takenaka Naoto???). A sztori a szokásos, feltuningolt lánykák szaggatnak szét mindent és mindenkit, aki az útjukba kerül. Feszültség nincs, dráma nincs, aki meg látott már Iguchi filmet, annak újdonság sincs. Igazából egyre inkább nem értem, miért tartják ennyire menőknek ezeket a filmeket, kiváncsi leszek, meddig tart még a divathullám, mert hasonló ökörségekből van még jópár az idei felhozatalban... 1/5

MUTANT GIRLS SQUAD final "splatter version" trailer

Liar Game - The Final Stage
A sorozatot nem láttam (kinek van ideje sorozatokat nézni?), a filmtől is féltem, mert eddig nem nagyon láttam sorozatból készített jó moziváltozatot. Igazából ez sem az, a főhős kiscsaj kifejezetten irritáló volt egy idő után, de a többiek színészi játéka sem volt túlságosan magas színvonalú. A játék maga nem lett volna rossz, de ezek az állandó utólag megmagyarázott dolgok egy idő után fárasztóak voltak [akárcsak a Kaiji-ban]. Kicsit olyan volt, mint a Death Note, itt is a minél komplikáltabb és meghökkentőbb dolgokat próbálták a nézőre ráerőltetni, de ez így több mint 2 órában nagyon sok. Valószínűleg a 45 perces sorozat epizódokban működik a dolog, de így mozifilmként nekem fárasztó volt. 2/5

[Trailer] LIAR GAME: THE FINAL STAGE (诈欺游戏：终极之战) w/ English & Chinese Subtitles

Cyber Ninja
Egy nagyon aranyos próbálkozás a 80-as évekből, ami (valószínűleg) az amerikai ninjafilmek hatására készülhetett. Egy párhuzamos világban járunk, ahol a robotika elképesztően fejlett, a társadalmi viszonyok viszont valahol az 1500-as években megrekedtek, így szamurájok és fiatal harcosok próbálják a robot ninjákat hatástalanítani. Természetesen a tokusatsu-t sem hanyagolták, így vannak jó kis lépegető óriásrobotok, meg hatalmasakat durranó óriás ágyúk is, a vicces kézi lőfegyverekről nem is beszélve. Egyszóval remek móka, a sztori hihetetlenül egyszerű, a kivitelezés félig-meddig amatőr, a kaszkadőrmutatványok aranyosak, a robotok fizimiskája zseniális, a számítógépes grafika pedig igazi 80-as évek feeling. Szerencsére nem túl hosszú, tán még 70 perc sincs, így nem válik fárasztóvá. Igazi guilty pleasure-ként 4/5, aki viszont komoly ninja filmet/jidaigekit vár (ugye ilyen ember nincs?), az rettenetesen utálni fogja.

未来忍者OP

A Midsummer's Dream
A zseniális Nabbie's Love-ot és a jól eltalált Hotel Hibiscust jegyző rendező, Nakae Yuji ismét lebandukolt Okinawára, hogy egy újabb nagyszerű hangulatú filmet forgasson le, felhasználva a helyi mondavilág egyediségét és a helyi (számomra érthetetlen) akcentust, ezeket pedig (sajna ezzel kicsit rontva az összképen) beleágyazta Shakespeare Szentivánéji álom című művének sztorijába. A korábbi alkotásaira jellemző hangulat megmaradt (sok a zene és az ének, egy kis pajzánság is akad, gyönyörű a helyszín, a sztori közepe táján látható színházi előadás pedig lenyűgözően zseniális), szóval mindenképp megéri megnézni, még azzal együtt is, hogy nem ér fel a korábbi filmjeinek színvonalához. Érdekes volt újra látni a Hotel Hibiscus-ból a kislányt, aki azóta már megnőtt, bár játszani azóta se tanult meg (igaz, Nakae filmjeit sose a színészi alakítások miatt volt érdemes megnézni). 3.5/5, úgy lett volna az igazi, ha kevéssé lenne harsány benne a humor és a kissé idegen Shakespeare darab helyett egy újabb helyi legendát dolgoztak volna fel.

映画『真夏の夜の夢』予告編

Shodou Girls
Ennél japánabb történetet nem nagyon lehet elképzelni, hiszen az iskolai kalligráfiaklub ügyes-bajos gondjait követhetjük végig, valamint felkészülését a kalligráfiaversenyre. A címből kiindulva azt hittem, hogy a szokásos habkönnyű vígjátékok sorába fog beleilleni (Water Boys, Swing Girls), azonban egy jóval komolyabb hangvételű, "nakaseru eiga" tipusú tinédzserfilmet kaptam, azaz az eleddig tévésorozatokban utazó rendező, valamint a forgatókönyvírók igyekeztek sok helyen meghatni a nézőt. Pont emiatt éreztem egyébként úgy, hogy annyira nem jó, pedig ha a könnyeztető faktort leszámítjuk, akkor nagyon ügyes kis sztorit faragtak a kalligráfia népszerűsítése köré, a verseny performanszai pedig kifejezetten látványosak lettek, bár az idolok riszálása talán túlzás volt oda...   3.5/5, nagyon aranyos film, a helyenként kissé erőltetett humor ellenére is megéri rászánni a két órát.

映画『書道ガールズ!!-わたしたちの甲子園-』予告編

Hana no ato
Jó kis csendes, drámai jidaigeki, afféle Yamada Youji stílusban, belekeverve egy kis adagot a Yamazakurából is (ez nem meglepő, mert ugyanannak a szerzőnek egy másik művéből adaptálták). Adott egy lányka, akit kardforgatásra is megtanított a kedves papa és ennek bizony híre megy, aminek köszönhetően lehetősége lesz egy lovagias úriemberrel is csatázni. A lovagias úriember azonban nem éppen lovagias emberek közé keveredik, akik között ott a főgonosz is. A többit lehet találgatni.  A film maga nagyon szép, viszont két bajom is volt vele. Az első, hogy nagyon lassú, a másik pedig, hogy az eddig nem éppen harcművészetéről elhíresült Kitagawa Keiko a főszereplője. Ez önmagában még nem is lenne baj, de valahogy akkor sem annyira hiteles, amikor a beszélgetések zajlanak. Hozzá valahogy a könnyedebb és modern időben játszódó filmek jobban illenek, én a stáb helyében Itou Ayumi-ra bíztam volna a szerepét, így viszont (szokás szerint) ő csak egy mellékszerepet kapott. No de sebaj, azért így sem volt rossz, már az is elismerésre méltó, hogy az Ichi-beli Ayase Haruka-t túlszárnyalta, bár őt azért nem volt nehéz... 3.5/5, a kevéske harci jelenet koreográfiája kifejezetten jól sikerült.

花のあと／一青窈／映画『花のあと』主題歌／ＣＣ
(sajnos csak képek a shudaika alatt...)

Nukenin
A cím magáért beszél, aki látta a Kamui Gaiden-t, kapásból vágja is, miről van szó. Akárcsak Kamui, úgy ennek a történetnek a főhőse, Ukagami is egy Iga ninja, aki le akar lépni. A ninjatörvények elől azonban nem egyszerű menekülni. A sztori kőegyszerű, viszont úgy látszik, nagyon beindult a japán B filmes ipar mostanában és szerencsére nem csak ostoba vérfürdős horrorokban és gagyi szoftpornókban utaznak, hanem az akciófilmeket sem hanyagolják. Egyik szorgos iparos a mezőnyben egy bizonyos Chiba Seiji, aki korábban leginkább a Death Trance-szel tette le a névjegyét. A Nukenin is jó kis null költségvetésű akció, bár a végeredmény elég felemás. Nagyon tetszett, hogy az akciókoreográfiákat valódi kaszkadőrmutatványokkal próbálták feldobni, nincs se CGI, se huzaltechnika, azaz a 60-as 70-es évek jidaigeki-jeinek hangulata köszön vissza belőlük. Ugyanakkor rossz pont, hogy az egészet a HK kungfufilmekhez hasonlóan ostoba módon felgyorsították, pedig a vágások miatt normál tempón is abszolút élvezhető lett volna. Jól el lettek találva a karakterek is, igazi képregényfigurák, a főszereplő kiscsaj Hijii Mika (aki egyébként a félig USA produkció Ninja-ban is játszott) sokkal meggyőzőbb, mint Ueto Aya volt Azumiként, a mellékszereplők között van egy (külsejét tekintve) Jack Sparrow hasonmás is, a főgonosz meg amellett, hogy nagyon gonosz, még egy perverz állat is, aki minden téren a főszereplő kiscsajra pályázik (és egyben neki köszönhető az egyetlen olyan jelenet is, ami miatt korhatáros besorolást kap a produkció). Szóval B filmek rajongói előre, érdemes rászánni azt a 65 percet, még felirat nélkül is könnyen lehet követni, miről van szó. 3/5, most már érdemes lenne a mainstream produkciókba is újra becsempészni az efféle akciókat.

忍者映画「抜け忍」肘井美佳 アクション１ MikaHijii action scene

肘井美佳 忍者映画「抜け忍」アクション２ MikaHijii action scene

忍者映画「抜け忍」肘井美佳 アクション３MikaHijii action scene

Time Traveller aka Toki wo kakeru shoujo
Ez azon nagyon kevés sztori egyike, amit animeként is láttam, bár -szerencsére- eléggé eltér a történet a rajzfilmes feldolgozástól. Akari egy 18 éves lány 2010-ben, akinek a mamája egy kissé habókos kutató. A mama balesetet szenved és a lányát küldi el egy ígéret megtartása végett. A "küldés" azonban szó szerint a 70-es évekbe vezet. Mivel mind az időutazós, mind a 70-es években játszódó, mind a drámai filmeket nagyon szeretem, így a hármat egyesítő sztoriról nem is lehet más a véleményem, mint az, hogy csillagos ötös. Az első pillanattól az utolsóig tökéletesen van kidolgozva, néhány részletében pedig emlékeztet a Hirosue Ryouko féle Bubble Fiction-re, azonban annak a könnyed hangvételénél jóval komolyabb, így emlékezetesebb is. Az animével szemben itt mindössze egyetlen ugrást láthatunk az időben, viszont ezzel is nagyszerűen építik fel a történetet. Elfogult vagyok, de minden téren veri az anime-t, valamint eddig a 2010-es felhozatal legjobbja. Érdekesség még, hogy az rajzfilmfigura szinkronhangja, Riisa Naka játsza a főszerepet. Most már csak a '83-as változatot kellene megnézni... Egyértelműen, 5/5!

映画『時をかける少女』予告編

Katen no Shiro
Jó kis valós történelmi tényeken alapuló film, ami a legendás Oda Nobunaga 3 év alatt felépített Azuchi kastélyának megépültét dolgozza fel. Ahogy az japán barátainknál lenni szokott, a grandiózus látvány mellett a forgatókönyvírók jókora figyelmet fordítottak a drámai hatások szemléltetésére is, így a szokásos "könnyeztető" jelenetek sem maradhattak ki belőle. Ez persze fikarcnyit sem ront az élvezhetőségen, az már inkább, hogy egyrészt nagyon lassú a tempó, másrészt úgy 20-25 perccel hosszabb a film a kelleténél, így a sztori közepe felé erősen leül. A grandiózus látvány, a gyönyörű CG képek és Nishida Toshiyuki remek színészi játéka bőven ellensúlyozza azért mindezt, tehát alapvetően egy jól sikerült produkcióról van szó. Ami nagyon nem illett bele, az az egyetlen akciójelenet, amiben Mizuno Miki a kínai wuxia hősnőket megszégyenítő mutatványokat hajt végre, ráadásul mindezt abszolút hirtelen, a semmiből. 3.5/5, nem sok hiányzott ahhoz, hogy valódi remekmű legyen.

火天の城

Man Hunting
Elmebeteg, túlhúzott v-cinema, ami nem használja ki a lehetőségeket igazán. Az alapötlete jó, de túlságosan le van egyszerűsítve. 2/5

Man Hunting