NHK taiga drámák (kb. 50 részesek).
1963-ban indult útjára ez a történelmi témájú drámasorozat füzér. Egy év - egy sorozat, méghozzá január elejétől kezdve minden vasárnap este egy-egy 45 perces (néha a kezdő és záró epizódok hosszabbak) részt sugároznak decemberig.
-
http://en.wikipedia.org/wiki/Taiga_drama Minden évben új téma van, de van olyan téma amit már azóta többször is feldolgoztak. Jellegzetesség még, hogy néha megszólal egy narrátor is, vagy kerettörténet fűződik a sorozathoz - például Sakamoto Ryoma életében gyakran feltűnik gyermekkori ismerőse, aki később a Mitsubishi cég megalapítója lesz - vagy az Oda sorozatban a keresztény misszionáriusok. Néhány éve a részek után, egy-egy rövidfilm van az aktuális részhez kapcsolódva a helyszínek mai kinézetéről és a történelmi emlékekről. Majd elfeledtem, hagyomány még a taigáknál, hogy a főszereplők fiatal éveit is (pld. Gou, Atsu-hime) a felnőttkori főszereplők játszák el, kicsit fura néha - szokni kell.
Nem az erőszakos jelenetekre kihegyezett sorozatok, mivel családi műsorsávban sugározzák (vasárnap este 20 óra). Cserében az adott történelmi személy vagy személyek élete sok tekintetben alapos kibontásra kerül(nek). Jómagam 4 taigát néztem végig, 3-at elkezdtem, de nem fejeztem be.
Történelmi időrendben vázolom fel röviden (és remélhetőleg spoilerek nélkül) a 4 sorozatot:
1. Nobunaga (King of Zipangu - ez utóbbi Japán keresztény elnevezése abban a korban)(1992)
Oda Nobunaga élete gyermekkorától haláláig (1534-xxxx). Ez a taiga áll a 4 közül legközelebb a hagyományos szamuráj filmekhez. Oda Nobunaga korának legnagyobb hadura volt, de nem volt az olyan egyszerű, mert az Oda klánt többször is belső és külső konfliktusok veszélyeztették. Jó a film a konfliktusok felrajzolásában és Nobunaga személyiségének ábrázolásában, de van néhány szál ami nem nyerte el a tetszésemet.
2. Gou (2011)
Chacha, Hatsu és Gou (1573-xxxx) (balról jobbra a képen) nővérek, nem is akárkinek, hanem egyenesen Oda Nobunaga lánytestvérének lányai. Gondolhatná az ember, hogy jó dolog egy hadúr unokahúgainak lenni. Azonban - ha a film során elkezdenénk írni, hogy mi történik velük és a családtagjaikkal - egy rémregénnyé állna össze a történet. A film maga persze nem az - egy hatalmas tabló erről a vérzivataros korról közvetlenül a 250 éves béke előtt. Aki nem ismeri ezt a kort, annak bátran ajánlom, mert a 3 nővér személye minden kulcsmomentumnál feltűnik különböző okokból (van egy-két fikciós rész is, de nem estek túlzásba). Természetesen az összes korabeli nagy hadúr (Oda Nobunaga, Toyotomi Hideyoshi, Tokugawa Ieyasu) fontos szerepet kap a filmben a nővérekkel való ilyen-olyan kapcsolatuk okán.
Hatalmas erénye a filmnek ez a tabló, megmutatja, hogy min mentek keresztül a hatalom "csúcsán" állók a különböző szamuráj törvényeken és hozzáálláson alapuló eseményekben - és nem titkoltan rámutat arra, miért akarhatták a Tokugawák az átlagosnál is jobban a békét. Továbbá jót tesz a filmnek, hogy több szereplő is egészen kiválóan alakítja a karakterét. Két hátránya van a sorozatnak, egyrészt hogy bár részben úgymond női szemmel mutatja a történéseket - mégsem érzékelhető igazi érzelmi szál. Persze, ugyanúgy mint Európában - sokszor a női testvér, lány férjhez menetele hatalmi eszköz volt a férfirokon számára. Másrészt néha kissé toporog a történet is, aki teljesen ismeri a kort - az kicsit unatkozni fog ezekben a részekben.
A kép alapján is látható, hogy nemcsak komor tónusú jelenetek vannak benne - a történelem egyik leghumorosabb epizódja is megjelenik majd a vásznon, amin rajtam kivül egy hadúr is hangosan felröhögött.
3. Ryomaden (2010)
Sakamoto Ryoma (1836-xxxx) élete. Rengeteg filmben feltűnik az alakja - nem véletlenül, amíg a Nobunaga és a Gou a Tokugawa időszak előtti zivataros eseményeket mutatja - a Tokugawa kor végét is majd hasonló erősségű vihar jellemzi, aminek egyik katalizátora Ryoma volt. Rengeteg részlet kiderül a filmből, hogy mi és hogyan történt. Nagyon sok helyszín és szereplő van a filmben, és akárcsak a 3 lánytestvér a Gouban - itt Ryoma köt össze néhány Japán történelmében igen kritikus szálat Choshu, Tosa, Satsuma politikusai valamint Katsu Kaisho között. Izo (Hitokiri-Tenchu (1969)) itt másképp (ahhoz képest nagyon lágyan) van jellemezve, viszont vezetőjének Takeichi Hanpeita-nak az alakja jobban ki van fejtve. A legnagyobb alakítás Tosa (Ryoma, Izo és Takeichi Hanpeita is tosai) daimyo -jának (urának) megformálása mind rendezői, mind színészi oldalról - hihetetlenül jól van érzékeltetve, hogy még ebben a változás alatt levő korban is milyen elképesztően erős a társadalmi poziciójuk, tekintélyt parancsoló a megjelenésük és még van hatalmuk. A film kis hibája, hogy az első két harmada lassabb folyású, és csak a végén vett fel élvezhető tempót.
4. Atsu-hime (2008)
Bizony ezt Magyarországon is vetítették nemrég Acu hercegnő címmel. Azonban senki ne a szinkronos változatot nézze meg ha kedvet kap hozzá - mert bár nem érheti szó azt, de ég és föld a különbség az eredetihez képest, egész egyszerűen a két nyelv különbségének okán.
Acu (1836-xxxx) élete. Két okból is kilóg a története az előzőekhez képest, egyrészt fokozottabban nőies film, a másrészt viszont spoiler lenne, ezért nem írom le. A nőiesség nem hátrány, mert Aoi Miyazaki nagyszerű színésznő. A spoileres másik oldal meg hozzá tartozik a történelemhez. Ezektől függetlenül a Ryoma okán emlegetett viharos korba egy másik szemszögből a nagy szerepet játszó satsumai Shimazu klán oldaláról pillantunk bele, és kapunk egy ***spoileres*** szemszöget is. Szintén feltűnik Katsu Kaisho, valamint a Tom Cruise féle Utolsó szamurájnak két ellentét mintája: Saigo és Okubo (a Ryomadenben is szerepelnek, csak itt a korábbi történetük is megjelenik) - akik fontos szereplői voltak nemcsak ebben az időszaknak, hanem a későbbi Meiji-restaurációnak is. Sakamoto Ryoma is szerepet kap a filmben a satsumai kapcsolatai miatt. A Ryomadenhez képest itt több a jó színészi játék, de maga a történet itt kevésbé szamurájos. A politikai részek jók és érthetőek, legalábbis a második megnézés alkalmával.
Ezeken kivül elkezdtem nézni a Toshie to Matsu -t(2002), de túl lassú folyású volt számomra. Az AOI Tokugawa Sandai-t (2000) a kerettörténet nagyon furcsa volta miatt nem bírtam elviselni - viszont az első két részt érdemes lehet megnéznie annak, akit érdekel a Sekigaharai (1600) sorsdöntő csata. A Shinsengumi!-t (2004)-t nézném, csak nagyon nehezen bogozom ki az angol feliratot - az átlagosnál jobb angol tudás kellene hozzá.