Úgy összességében elég tragikus képet mutat a magyar helyesírás. Egybe- és különírás, kötőjelek használata, mikor kell kötő-, nagykötő- és gondolatjel, központozás, "hosszúsági" (ékezet-) hibák ("szervíz", "árú"*, "cimke") vagy "vesztesség"**. Sajnos a könyveknél is az a tendencia, hogy a lektoráláson spórolnak, így sokszor még igényes és drága könyvek is elég ijesztően néznek ki helyesírásilag. Az olcsó (300...500 Ft-os kategóriájú) könyvekről meg már ne is beszéljünk. Ehhez jön még az angolszász helyesírási szokások majmolása (filmek és zenék címében minden szó nagybetűvel, nagybetűs hónap- és napnevek, tizedesvessző helyett pont; az ezres csoportosításnál keskeny szóköz helyett vessző stb. stb. stb.).
Vannak nem helyesírási, hanem szimpla értelmezési problémák is, amikor egy fogalmat rosszul használnak: pl. ha egy új prociról vagy egy gyártó új, felső kategóriás autójáról van szó, akkor az biztos "zászlóshajó". Pedig a "zászlóshajó" nem azonos a "legnagyobb hajó" fogalmával. A zászlóshajó egyszerűen a flotta azon hajója, amin a flottát parancsnokló tengernagy tartózkodik, így ezen a hajón leng az admirálisi lobogó. Nem kell annak feltétlenül a legnagyobb csatahajónak lennie, lehet az egy sz...ros kis gőzbárka is — elvileg.
* persze nem a "kedvező árú termék", hanem "árucikk" értelemben használva
** ha úgy értené, hogy "vesztesnek levés", akkor helyes lenne, de sajna nem úgy érti...
Amúgy ha már itt tartunk, maga az Internet és a számítógépek világa is elég tragikus a magyar nyelv szempontjából: "&emdash"-sé konvertálódó gondolatjel, "%20"-ként megjelenő szóköz, kalapocskás román "A" betűvé fajuló ékezetes magyar betűk, hullámocskás "o" az "ő" helyett, kalapocskás "u" az "ű" helyett; egyszerűen tragédiaparádé. Kódolási rendszerek tömkelege, teljes inkompatibilitás.