Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.

Az egyik, témaváltásra nyilvánvalóan alkalmas irány az alvilág bemutatása volt. A triád szervezetek akkoriban erőteljesen nyomultak, amit a korabeli sajtóban bőségesen taglaltak, tehát a reklámra sem kellett túl sokat költeni. Így születtek meg az ilyen filmek, mint a Mercenaires From Hong Kong (1982), Brothers From The Walled City (1982), Men From The Gutter (1983) Danger Has Two Faces (1985), hogy néhány sikerültebb alkotás címét említsem. A maguk idején némileg kisegítették az egyre nehezebb helyzetbe kerülő stúdiót, de komolyabb "bumm"-ot végül a hong-kongi keresztapa története jelentette.

Han főnök, az emberei által mélyen tisztelt keresztapa, már békés visszavonulását tervezi, amikor az Amerikából érkező Lan alaposan felforgatja az életét. A hagyományos, paternális életmódot vivő alvilági főnök még próbál valamit adni az egykori becsületkódexre. Vannak hűséges emberei, mint Playboy Lung, Veszett Wei és Man őrmester. Ám a gengszterek új nemzedékét a hűség már nem érdekli. Miután megegyezniük nem sikerül, a gátlástalan Lan az öreg megölésében látja a megoldást. Áruló akad a főnök belső köreiből. A gyenge jellemű Chi többre vágyik, mint amennyit elért, és az előre lépésért hajlandó gyilkolni. A banda többsége behódol a pénznek, de három elszánt ember nem hajlandó ennyiben hagyni a dolgot.

Kezdjük ott, hogy ez a történet nem rímel a közismert Coppola-féle mozira. (Lesz majd olyan is, 1991-ben, Andy Lau kényszerű főszereplésével. Erről később.) Az 1985-ös változat nyílegyenes vonalú triád történet. Lehet, hogy a Shaw Brothers akart újítani, de a forgatókönyvírásban mindez egy percig nem tükröződik. Jól bevált "fordulatok" során, minden különösebb meglepetés nélkül juttatja el a nézőket a Chang Che által kidolgozott "hősies vérontás" nagyjelenetéig. Látszik, az alkotók sokat tanultak a mester Boxer From Shantung vagy a Vengeance! filmjeiből. Mert a lezárás az, ami miatt a film siker lett, s máig számon tartjuk. A mozi előzőleg sem finomkodik, kemény pofonok zúgnak a levegőben, a piros festékes üzlet forgalma szintén fellendítődött, de a java a végére maradt. A legjobb szamuráj hagyományok szerint kamikaze akcióra induló trió valóban infernóba illő jelenetek sorát zúdítja a néző nyakába. Egyetlen elképesztő akcióhalmaz az egész, ahol könyörtelen emberek nem akarnak kegyelmet adni, miután tisztában vannak vele, hogy nem is fognak kapni. Nem ragozom tovább, a mozi ettől a tíz perctől lett kult státuszú. Úgy tartják, a Hong Kong Godfather lett az utolsó, valóban szórakoztatónak és filmnek egyaránt nevezhető alkotás a stúdió hanyatlása idején. Tény és való, hogy bár a történet egy percig sem szolgál meglepetéssel, viszont az elejétől fogva komolyan veszi magát. Bemutatja a szereplők hátterét, egész ügyesen próbál jellemeket építeni, a kiinduló helyzet hihetőségére sincs panasz. Mentes minden idétlen poéntól vagy fordulattól, ami a korabeli SB produkciók mindegyikéről már nem volna állítható. Próbál alkalmazkodni az 1980-as évek látványvilágához. (A retro imádók ezt külön díjazni fogják.) Sajnos, a sokvágásos, némileg gyorsított felvételű harcok szintén megjelennek benne, amit teljesen fölöslegesnek érzek. A színészek rásegítés nélkül is megállták volna a helyüket.

Egy kis kibeszélés az olvasónak. Han főnök alakítója, Shek Kin játszotta Bruce Lee vasujjú ellenlábasát az Enter The Dragon moziban. Ebben a filmben van egy olyan jelenet, amikor a főnök az unokáját tanítja néhány kung-fu mozdulatra. Az ifjú rálegyint az öreg technikájára, majd bemutat pár jellemző mozdulatot Lee repertoárjából, benne a jellegzetes, nem létező bajuszának pödrését. A főnök elnézően érdeklődik: "Hát ezt kitől tanultad?". Rövidke, de igen üdítő jelenet, amit nyilvánvalóan a műfajban járatos nézőknek szántak. Van még több ilyesmi, de azokat nem írom le. Az ilyen apró kikacsintások igazolják, hogy a filmesek ügyeltek a részletekre, amik a régebbi SB mozikra nem mondhatóak el.

Az élet nagy rendező. Ez a meglehetősen közhelyes szófordulat nem sokkal később nagyon igazzá lett a távol-keleti filmstúdiókban. Fentebb utaltam rá, hogy 1991-ben újra leforgattak egy mozit ugyanezzel a címmel. Az már jobban idézi Francis F. Coppola kiváló filmjét. Akkorra a triádok tagjai, akik kezdetektől fogva ott sündörögtek a filmesek körül, már korántsem csak a filmvásznon kitalált szereplői voltak, hanem durván nyomultak a stúdió berkein belül is. Fenyegetésekkel, sőt, testi erőszakkal kényszerítették a színészeket és rendezőket arra, hogy a pénzmosásra szánt produkciókban részt vállaljanak. A kínai eredetű Big Circle szervezet durva filmipari beavatkozásairól azóta már számos valós részlet került napvilágra. (Andy Lau és a producere, vagy éppen Amy Yip mesélhetnének róla.) Akit érdekel a téma, bőven talál róla információt. De miután ez már nem fikció, hanem a valóság, egy filmes oldalon csupán mint színes hír jelenhetne meg. De hagyjuk, mert mint azt tudjuk, rossz reklám nem létezik. Inkább, érthető indokkal, ezt kerülném az esetükben.

Rendezte: Lung Wei Wang

Főszereplők: Ka-yan Leung, Norman Chu, Lung Wei Wang, Shek Kin

(1985, 95 perc)

imdb